Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Vértes Edit: Számadatok az egyedi szókészlet nagyságának megbecsléséhez [Zahlenwerte zur Einschätzung der Größe des individuellen Wortschatzes] 484

Számadatok az egyedi szókészlet nagyságának megbecsléséhez A magyar szókészlet nagysága c. előadásában és cikkében (MNy. 38: 65— 73) nagyrabecsült tanárom, LAZICZIUS GYULA arra a meggyőző konlúzióra jutott, hogy egy nyelv szavainak a száma „véges, de közelebbről meghatározhatatlan" (i. h. 73). Saját, matematikai alapon végzett vizsgálataim (Szótározott szavaink száma és a szókészlet nagysága. Nyr. 79: 329 — 338) eredménye ezzel egybehangzó „bármelyik nyelv szavai . . . véges, de megszámlálhatatlan halmazt alkotnak" (338). Ha nem egy nyelv, hanem csak egy személy szógazdagságát akarnók egy számadattal megadni, akkor is ugyanolyan akadályokba ütközünk, mint amilyeneket Laziczius sorolt fel. Sőt, ilyenkor egy további probléma is jelentkezik. A számlálást megkísérlőnek ekkor ugyanis nemcsak a poliszómiával, a nyelvjárási és az idegen szavakkal kapcsolatosan kell állást foglalnia, de arra a kérdésre is feleletet kell adnia, hogy az aktív, vagy a passzív szókészlet számlálásába akar-e fogni. Az egyedi passzív szóismeretben ugyanúgy megvan a szavak mellett a lehetséges származékok ós összetételek számára a sok-sok nyitva hagyott „üres hely", mint a Laziczius említette pozsgás mellett a pozsga számára (72). Egyetemi előadásain Laziczius hangoztatta, hogy függetlenül attól, szótározták-e vagy akár csak kiejtették-e valaha, az odaorrol szót, abban a mondatban, hogy „a kutya odaorrolta a labdát", ez a virtuálisan létező és bármikor előállítható ige minden magyarul tudó számára egyértelmű. Az egyedi aktív szókészletek megszámlálására nem, de ezek összehasonlítására gyakran sor kerül; beszélünk gazdag szókincsű írókról, ós szegényes szókészletű emberekről. Karjalainen déli osztják adatközlőinek színes vagy egyhangúbb közlésmódja ugyancsak a szókincs terjedelmének függvénye s a szövegek sajtó alá rendezése során a németre fordításkor nekem is többféle megoldási lehetőséggel kellett számolnom (MSFOu. 157: V—IX). Vagyis a közlő szókészletének gazdagsága gyakorlati problémaként jelentkezett. Ahhoz kétség sem férhet, hogy az adatközlők szókészletének a nagysága nem azonos, sőt még csak nem is arányos a szótárban tőlük közölt szavak számával. Hiszen a déli osztják adatközlők közül a demjankai Naryginnal (DN) Karjalainen hónapokig és többször dolgozott (KT VI—VII), gyűjtése eredményeként kb. 3000 alakilag és jelentésileg különböző szó került szótárába. Krasznojarszkban 7 hétig tartózkodott, két adatközlőjétől mintegy 3350 szót jegyzett fel (KT VII, XIII), Cingalában csak 20 napot töltött (KT VIII), a közzétett Ts.-szavak száma 1500 alatt van. Több déli nyelvjárásból (DT, Fii. Kos., Sog. Ts., Kam.) ezernél, sőt némelyekből (Sal., Sav. Sotn.) száznál is kevesebb szót közöl KARJALAINEN—TOIVONEN szótára. Ezek