Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Szathmári István: Laziczius és a stilisztika [Laziczius et la stylistique] 466

Laziczius és a stilisztika 1. Az első olvasásra talán különösnek, legalábbis nem eléggé megalapozottnak látszik e dolgozat címe. LAZICZIUS GYULA — akinek a szó teljes értelmében sajátos munkásságára emlékezünk ezúttal — valóban nem írt teljes stilisztikát; alig jelentetett meg stilisztikai jellegű tanulmányt; viszonylag olyan dolgozata sem sok van, amely a stílus kérdéseit alapjaiban és közelebbről érinti; röviden: a stilisztika nem tartozott az általa leginkább művelt nyelvészeti tudományágak közé. Ilyen körülmények között tehát joggal felmerül a kérdés: vajon lehet-e, tudunk-e érdemlegeset mondani Lazicziusnak és a stilisztikának a kapcsolatáról. Véleményem szerint — az említettek ellenére — erre a leghatározottabb ,,igen"-nel válaszolhatunk. Ugyanis nemcsak hogy lehet e tárgykörben érdemlegeset mondani, hanem felelősséggel kijelenthetjük: enélkül Laziczius Gyula egyéniségének, tudománytörténeti helyének a képe föltótlenül hiányos maradna. Miért ? Mindenekelőtt azért, mert szinte elsőként ismerteti, bírálja és egészít ki SAUSSURE-t és BALLYt, a prágai iskola nézeteit és BÜHLERt, valójában mindent, ami modern kezdeményezést — köztük stilisztikait is — jelent Európában. Továbbá: a nyelv, a nyelvi jelenségek, a beszéd sok tekintetben új és más szemlélete alapján, valamint az új módszereket felhasználva, más irányú — elsősorban fonetikai—fonológiai kutatásainak a ,,melléktermékeként" — hozzászól a stílus (különösen a beszédstilisztika) elméleti kérdéseihez, sőt kidolgozza az emfatikumok stilisztikáját, mindezzel mintegy megvetve az úgynevezett funkcionális stilisztika alapjait. És akkor fejti ki — sajnos, rövid ideig tartó — tevékenységét, amikor egyrészt nálunk a stilisztika oktatása és az ilyen jellegű kutatások visszaszorulnak, és amikor másrészt a strukturalistának nevezett törekvések, vizsgálódások eredményei alig-alig kapnak hangot Magyarországon. — Végül nem árt arra utalnunk, hogy Laziczius Gyula maga is a tollnak nem mindennapi mestere, jeles stiliszta volt. Ami most már Laziczius munkásságának a mai értékelését illeti, hadd mutassak rá a következőkre. Napjainkban jött el az ideje annak, hogy tárgyilagosan és világosan lássuk Laziczius nyelvészeti munkásságának igazi értékeit. A modern, strukturalista néven összefoglalt irányok, törekvések, módszerek ugyanis — amelyeknek annak idején Laziczius az első és kiemelkedő harcosa volt — a hetvenes évek elejére—közepére nálunk is többékevésbé elfoglalták az őket megillető helyet, illetőleg ekkorra megindult a tisztulás folyamata: immár nem két ellenséges tábor — csak az új irányzatok jogosságát vallóké és az azokat (gyakran megismerésük nélkül) elvetőké — áll egymással szemben, hanem elkövetkezett a valamennyi kutatómódszert,