Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
32 K0M0RÓCZY GÉZA MANN: Archaische Texte aus Eridu. Dresden 1894! c. könyvéből;144 a boghazköyi [„Bogházkő !" !] ásatások adatait M. ESPREAUX: Le peuple des Sumirienne. Paris 1906. c. könyvéből145 merítette. Ezzel szemben a száraz valóság: ilyen nevű mezopotámiai régész vagy ékíráskutató szerzők és ilyen című könyvek sohasem léteztek; a könyvcímek nyelvi hibáit fölhánytorgatni sem érdemes. 2. Igazi könyveket idéznek, de a szerzők mondanivalóját vagy nem értik, vagy durván félremagyarázzák. Szinte minden ,,sumer—magyarológus" hivatkozik arra, hogy a sumer és magyar nyelv azonosságát S. N. KRÄMER — napjaink egyik vezető sumerológusa — kifejezetten elismerte. A témáról KRÄMER valójában ezt írta: „De továbbmenve, Oppert ebben az előadásban [1869] kifejtette, hogy a sumer nyelv szerkezetének tanulmányozása arra a megállapításra vezette, hogy ez közeli kapcsolatban van a török, finn és magyar nyelvvel; ez ragyogó bepillantás egy olyan nyelv szerkezetébe, amely húsz évvel korábban még nem létezett, legalábbis a tudományos világ számára".146 Az idézet világossá teszi, hogy KRÄMER a témát tudománytörténeti összefüggésben tárgyalta. Emellett nem is a sumer és magyar nyelv azonosságáról beszélt. Szavai a sumer, illetve török, finn, magyar nyelv szerkezetének hasonlóságára vonatkoznak, tehát nyelvtipológiai egybeesésre, és nem nyelvrokonságra. Ugyanígy pusztán tipológiai hasonlóságról írnak más szerzők is, akik a sumer nyelv ismertetésekor esetleg a magyarra is hivatkoznak.147 Márpedig köztudomású, hogy a tipológiai hasonlóság és a nyelvrokonság két, merőben más dolog.148 A magyar nyelvtudomány hivatott képviselői már eddig is tüzetesen bírálták a ,,sumer—magyarológus "-ok önkényes, alaptalan szófejtéseit. Én kizárólag a sumerológia oldaláról szeretnék hozzászólni a kérdéshez. Azok ismeretében, amit a ,,sumer—magyarológus "-ok felkészültségéről eddig megtudtunk, nem lesz meglepő, ha kiderül, hogy a sumer—magyar nyelvrokonítás sumer nyelvi „bizonyító" anyaga teljes egészében hibás, megbízhatatlan, hamis. A „sumer—magyarológus "-ok nem tudnak különbséget tenni a sumer és az akkád szavak között. Ha a szófejtés szeszélye úgy hozza, sumernek mondják az akkád szavakat is. Sumer etimológia címen nem egy magyar szót valójában az akkádból származtattak. Jó példa erre az isten sumer származtatása. A magyar szót egy sumer isten szóból vezették le. Csakhogy az isten nem sumer, hanem akkád szó, mégpedig számnév: 'egy'; viszont 'isten' sumerul dingir, akkádul ilu. Ez a szófejtés szolgált aztán alapul ahhoz a vallás-144 Uo. 3/22 [1967]: 5. 145 Uo. 3/28 [1967]: 3. 146 S. Ni KRAMER: The Sumerians, their History, Culture, and Character. Chicago 1963. 21. — Vö. Uő: Sumerian Mythology. A Study of Spiritual and Literary Achievement in the Third Millennium B. C. Philadelphia 1944; New York 1961.2 21. KRÄMER itt kifejezetten is tagadja a sumer és a magyar nyelv rokonságát: „Sumerian is neither a Semitic nor an Indo-European language. It belongs to the so-called agglutinative type of languages exemplified by Turkish, Hungárián, and Finnish. Nőne of these languages, however, seems to hâve any closer affiliation to Sumerian, and the latter, therefore, as yet stands alone and unrelated to any known language Irving or dead." 147 így pl. H. SCHMÖKEL: Das Land Sumer. Stuttgart 1956.2 46. 148 Erről a kérdésről jól és közérthetően tájékoztat pl. ANTAL LÁSZLÓ—CSONGOR BARNABÁS—FODOR ISTVÁN: A világ nyelvei. Budapest 1970. 7 kk., 13 kk.; vö. még FODOR ISTVÁN: Mire jó a nyelvtudomány? Budapest 1968. 13 kk.
