Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)

Tanulmányok - Kemény Gábor: Stilisztika és statisztika [Stilistique et statistique] 135

STILISZTIKA ÉS STATISZTIKA 147 lírizáló prózát mentegetni kell ! Krúdyra pl. igencsak jellemző az epikának a lírához való közelítése, de ebben a kései, puritán remekművében (Utolsó szivar az Arabs Szürkénél, 1927.) már egy epikusabb, fegyelmezettebb, visszafogottabb stílust alakít ki. Azaz: az Utolsó szivar. . . alapján igenis „kétségbe vonhatjuk" Krúdy „líraiságát" ! De a novella emiatt miért „kevésbé releváns" ? ! Mit jelent, hogy „a róla kapott eredmények a legkedvezőtlenebbek" (94; én emeltem ki K. G.) ? Amiért kevésbé ritmikus, mint a lírába hajló, balladisztikus Barbárok? Egy szó mint száz: a líracentrikus értékrendnek a novellaelemzés gyakorlatában való érvényesítése óhatatlanul ellentmondásokhoz vezet. — Mindez azonban nem von le semmit a tanulmány úttörő jelentőségéből, ti. abból, hogy a kvantitatív stilisztikai módszert elsőként alkalmazza prózai anyagon is. 5. „Mielőtt számolunk, tudnunk kell, hogy mit számolunk, . . . úgy gondoljuk, hogy a stílus igazi problémája minőségi jellegű és nem mennyiségi" — írja a kiváló francia-litván nyelvtudós, A. J. GREIMAS (idézi FODOR: Helikon 14: 141). Nem tudom, hogy ZSILKA TIBOR ismeri-e GREiMASnak ezt a gondolatát, az azonban nyilvánvaló, hogy alkotni ennek az elvnek szellemében alkot. Ennek köszönhetően statisztikai-stilisztikai könyve nem szürke szám- és adattenger, hanem vonzó, érdekes (sőt olykor éppenséggel: izgalmas) olvasmány. Noha a kötetnek hat tanulmánya közül hármat már ismertünk, így együtt mégis többet mondanak (és érnek) ezek az írások a számtani összegüknél. Aki a könyvet az elejétől a végéig, az első cikktől a hatodikig figyelmesen végigolvassa, észre fogja venni ZSILKA TIBOR módszerének töretlen fejlődését, gazdagodását a szerény kezdetektől az impozáns, bár néha vitatható szintézisekig. KEMÉNY GÁBOR Stilistique et statistique (Le livre récent de Tibor Zsilka) Le premier ouvrage sur la stilistique quantitative à paraître en Hongrie, est celui de T. ZSILKA. En hongrois, ce domaine n'a été représenté jusqu'ici que par des ouvrages moins vastes: des études, des articles de revue et quelques chapitres dans d'autres livres. En raison de ce fait, la parution de «Stilistique et statistique» doit être considérée comme un événement important. L'oeuvre littéraire (d'après l'accord commun des structuralistes: le texte) se trouve intégrée par ZSILKA dans des rapports plus généraux de la communication, elle est donc interprétée comme une sorte de message. Pour ZSILKA, la littérature n'est autre chose, qu'un cas spécial de la communication interpersonnelle, complètement descriptible en termes de la théorie de l'information. La conséquence de ce point de vue était que, tout en soulignant l'information, il a refusé de mettre les signes au centre comme l'avaient fait les structuralistes «orthodoxes». La valeur du message est déterminée par le poids de la communication, donc par la mesure de l'information que contient le message. Alors c'est le fonctionnement du texte qui sert de critère fondamental. La «Stilistique et statistique» contient six articles plus ou moins longs. Dans les deux premiers ZSILKA a rendu compte des résultats de recherche en statistique lexicale. Le troisième offre l'analyse d'un des calligrammes faits par Gy. Illyés. L'objet du quatrième est l'initiation du lecteur aux concepts fondamentaux du calcul des informations. Dans la cinquième étude, nous trouvons la comparaison de 16 poèmes (écrits par quatre poètes) du point de vue delà distribution des phonèmes, du type des syllabes, de la longueur des vers et de la fréquence des catégories de mots. Cette