Nyelvtudományi Közlemények 78. kötet (1976)
Tanulmányok - Komoróczy Géza: A sumer–magyar nyelvrokonítás [Die sumerisch-ungarische Sprachvergleichung] 3
A SUMER-MAGYAR NYELVROKONÍTÁS 13 Nemrég megszólalt a magyar nyelvtudomány két nagytekintélyű mestere is. Romániában SZABÓ T. ATTILA a sumer—magyar nyelvrokonítást a „fellegjáró" elképzelések közé sorolta.57 Nálunk pedig BÁRCZI GÉZA a magyar nyelvtörténet és szófejtés cáfolhatatlan tényeivel érvelt.58 Állásfoglalásuk nemcsak önmagában kiválóan értékes, hanem azért is, mert messze hangzó szavuk talán olyanokat is meggyőzhet, akikre mások érvei nem hatnak. A sumer—magyar nyelvrokonítást külföldi szakkörök részéről is többször érte bírálat. Két kritikát fentebb már említettem. Az ókori Mezopotámiával foglalkozó nagy művelődéstörténeti munkájában H. W. F. SAGGS a kérdést néhány velős szóval intézte el: „Szüntelenül próbálkoznak azzal, hogy sumer szavakat találjanak a legképtelenebb helyeken, mostanában többek között a magyarban, ámde ezeket a próbálkozásokat mind figyelmen kívül hagyhatjuk, mert minden esetben a sumer nyelv nem kielégítő ismeretén alapulnak, s általában is hiányos képük van a sumerrel összehasonlított nyelv történeti fejlődéséről".59 TAMÁS VON BOCVAY részletes, minden tekintetben élesen elutasító bírálata a „sumer-magyarológia" eszmei hátterét is megvilágította.60 A Current Anthropology c. amerikai folyóirat 1969—71-ben vitára bocsátotta ZAKAR ANDRÁS sumer—magyar téziseit.61 Az ókori Mezopotámia nyelveivel foglalkozó szaktudósok közül A. LEO OPPENHEIM és MIGUEL CIVIL nyilatkozott.62 A téziseket mindkettő elutasította. Ezen túl, OPPENHEIM arra is egyértelműen rámutatott, hogy sem ZAKAR, sem az általa forrásként használt magyar szerzők nem rendelkeznek még elemi sumer nyelvismerettel sem, ily módon azt, hogy a sumer felé fordultak, más nem magyarázza, mint „nemzeti gőg és politikai indítékokból eredő fennhéjázás". Nem sokkal később a turkológia egyik nagy tekintélye, GÉRARD CLAUSON is közzétette véleményét, amely a sumer—magyar nyelvrokonításnak semmi esélyt nem ad.63 Napjainkra a probléma még bonyolultabbá vált. Itt csupán egy-két tényezőt vehetünk számba. E tényezők egyike a Romániában kialakult helyzet. Tény, hogy a sumer—magyar nyelvrokonítás az erdélyi magyar értelmiség bizonyos rétegeiben igen élénk lelkesedést váltott ki, s az erdélyi magyar sajtó sokkal nagyobb nyilvánosságot adott neki, mint a magyarországi. Egy 1967-ből keltezett kézirat, VERRASZTÓ JÓZSEF feltehetően fiktív 57 SZABÓ T. ATTILA: Fellegjáró nyelvrokonítás. In: Uő: Nyelv és múlt. Válogatott tanulmányok és cikkek. 3. Bukarest 1972. 9 — 20., de 1. a gyűjtemény több más tanulmányát is. 58 BÁRCZI GÉZA: A sumir—magyar nyelvrokonság kérdése. Nyelvünk és Kultúránk. Az Anyanyelvi Konferencia Védnökségének tájékoztatója 16 [1974]: 28—35 = Látóhatár. Válogatás a magyar kulturális sajtóból, 1975. január, 188—197. — BÁRCZI korábbi állásfoglalásai közül 1.: Bevezetés a nyelvtudományba. Budapest 1957.3 139 stb. 59 H. W. K SAGGS: The Greatness that was Babylon. A Sketch of the Ancient Civilization of the Tigris-Euphrates Valley. New York 1962. 494. 60 T. VON BOGYAY: Urgeschichtliche Wunderdinge. Ural-Altaische Jahrbücher 41 [1969]: 369-386. 61 ZAKAR, A.: On the Sumerian Language. Current Anthropology 10 [1969]: 432E; A. ZAKAR: Sumerian—Ural-Altaic Affinities. Uo. 12 [1971]: 215, 222—224; vö. még uo. 14 [1973]: 495. — L. alább, 151. jegyzet. 62 Vö. Current Anthropology 12 [1971]: 215. k. (M. Civil); 219. k. (A. L. Oppenheim). 63 G. CLAUSON: On the Idea of Sumerian—Ural-Altaic Affinities. Current Anthropology 14 [1973]: 493-495.
