Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)
Tanulmányok - Vásárhelyi S. István: Magyar igealakok szintézise [A Synthesis of Hungarian Verbal Forms through the Help of a Verbal Computer] 67
Magyar igealakok szintézise (Ragok előállítása Boole-vektorok szorzásának módszerével) 1. Immár több mint egy éve, hogy a Tudományos és Műszaki Tájékoztató c. folyóiratban lezajlott a vita a gépi fordításról, s ezen belül a magyarországi gépi fordítás lehetőségeiről (TMT 20(1973): 329—358, ill. 840—878). Anélkül, hogy az érvek és ellenérvek közül bármelyiket is kiragadnánk, megállapíthatjuk, hogy a vitapartnerek a szemantikai elemzés lehetetlenségével, ill. hiányosságaival magyarázzák a gépi fordítás eddigi állapotát. Maguk a gépi fordítás hívei és művelői is elsődlegesen az elméleti kérdések felé fordultak, s úgy tűnik, hogy a gyakorlati és konkrét problémák megoldását egy időre félretették. Természetesen az informatika egészére nézve születtek már konkrét eredmények is, mint pl. a tezauruszok, de úgy véljük, hogy a GF számára a jelenlegi helyzetben ezek még inkább elméleti, mint gyakorlati hasznúnak minősülnek. Pedig a nyelvészet és a gépi fordítás területén sok olyan megoldható probléma van, amely nem függ a szemantikától. Ilyenek : a magyar nyelv független szintézisében a ragozott alakok létrehozása, a szótári keresés műveletének hatékonyságával és általában a nyelvészeti feladatok programozásának optimalizálásával kapcsolatos munkálatok. Természetesen ilyenek már vannak. Az az úttörő jellegű kísérlet, amely során HELL GYÖRGY 1961-ben először fordított oroszról magyarra,1 már szükségessé tette bizonyos szintetizalási feladatok megoldását. Ezt követte PAPP FERENC,2 IGOR A. MELCSUK,3 KLAUSZER JUDIT 4 és STEIN MÁRIA5 főnévragozással, JÁNOSKA SÁNDOR6 igeragozással kapcsolatos algoritmusainak kidolgozása, ill. esetenként gépen való kipróbálása. Ezenkívül PAPP FERENC a TMT-ben7 említést tesz saját készülő monográfiájáról, amelyben a főnévi ala-1 HELL GYÖRGY, AZ orosz-magyar gépi fordítás elméleti és gyakorlati kérdései. ÁltNyT. Bp., 1964. 2:177-196. 2 PAPP FERENC, A magyar főnévragozás három modellje. MNy. 64:194—206. 3 MELCSUK, IGOR A. (Mejib^yK, H. A.) Egy új főnévragozási modell. MNy. 64 :176 — 192. 4 KLAUSZER JUDIT, A magyar főnevek szintézisének kérdéséhez. ÁltNyT., Bp., 1965. 3:117-129. 5 STEIN MÁRIA, Synthese des ungarischen Hauptwortes mit elektronischen Rechenmaschine. Computational Linguistics. 1966. 5:169 —176. (Megegyezik a Papp F. 2. jegyzetében levő cikk függelékében közölt programmal.) 6 JÁNOSKA SÁNDOR, A magyar ige automatikus toldalékolásának egy modellje. Nyelvtudományi Értekezések. A magyar nyelv története és rendszere. Bp., 1967. 58 : 464—468. 7 PAPP FERENC, Gépi fordítás és számítógépes nyelvészet. Tudományos és Műszaki Tájékoztató, 1973. 20:840—844. 5*