Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Köszöntő 3

4 KÖSZÖNTŐ változásokat készített elő, mert tudatosan akarta felhasználni a tudomány eredményeit az új társadalom építésében. E cél érdekében 1948-ban megalakult a Magyar Tudományos Tanács, s ezt követte a Magyar Tudományos Akadémia átszervezése 1949-ben. Mindez nyitánya volt a tudományos élet regenerálódásának és teljes intenzitású kibontakozásának. Ekképp lett az Akadémia a magyar tudományos élet irányító központja, amely biztosította a tudományos munka tervszerűségét, és a tudományos kutatást a nép szolgálatába állította. Ez a tudománypolitika, amely a kutatást az ország felemelkedésének és jólétének ügyével kapcsolta össze, bevált, és eredményességéről három évtized tapasztalata tanúskodik. Hazánk felszabadulása mellett ugyancsak ebben az évben ünnepeljük az Akadémia alapításának 150. jubileumát. Egy magyar tudós társaság gondolata már a XVIII. század második felében felmerült, e gondolat azonban csak akkor válhatott valóra,mikor az 1825. évi országgyűlésen Széchenyi István, az akkor még ismeretlen huszárkapitány birtokainak egy évi jövedelmét ajánlotta fel erre a célra. Ebből és a további adományokból megteremtődött a működéshez szükséges anyagi alap. A Magyar Tudós Társaság alapvető célja a magyar nyelv kiművelése volt, majd később fokozatosan vonta be hatáskörébe az irodalom, a népköltés, a történelem tudományágazatait, végül a természettudományokat is. Könyvkiadással, tudományos pályadíjakkal, külföldi kiküldetésekkel és jutalmakkal támogatta a hazai kutatásokat, ma pedig már átfogja a tudomány egész területét, és tudományszervezésünk legfőbb fóruma: bizottságai és intézetei útján irányítja az egész magyar tudományos életet. Mindkét évforduló alkalmat adhat a nyelvtudomány területén elért eredményeink és további feladataink mérlegelésére. Ezúttal mégis elállunk ettől, mert ilyen helyzetfelmérő elemzések a közelmúltban is történtek, sőt folyóiratunk ez évi második számában újólag visszatérünk e kérdésekre a Nyelvtudományi Intézet jubileumi ülésszakán elhangzott beszámoló közlésével. Ünnepi köszöntésünk szól tehát a huszonöt éve működő Nyelvtudományi Intézetnek is, amely megalapításakor mindössze öt tudományos és két adminisztratív munkatársból állott, létszáma azóta több mint tízszeresére emelkedett. A Nyelvtudományi Intézet a hazai nyelvészet legjelentősebb műhelye, amely számos fontos munkálatot indított útjára, és a nyelvészeti utánpótlás biztosításában is figyelemreméltó eredményeket ért el. És végül köszöntjük az idén Budapesten ülésező IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszust. Az öt évenként megrendezésre kerülő kongresszus most második alkalommal gyűlik össze fővárosunkba. Első ízben 1960-ban tanácskoztak az uráli népek nyelveivel, irodalmaival, történelmével, néprajzával foglalkozó kutatók, szám szerint mintegy háromszázan (közülük 100 külföldi). Az idei, negyedik kongresszuson a rendezőség kb. 1000 vendég részvételére készült fel, akiknek több mint a fele külföldről érkezik hazánkba. Az emelkedő számok a finnugor-uráli stúdiumok iránti fokozódó nemzetközi érdeklődés jelei, egyben azonban azt is tanúsítják, hogy a kongresszusok sorozatát eredményező magyar kezdeményezés időszerű és hasznos indítvány volt. Sok sikert kívánunk a IV. Nemzetközi Finnugor Kongresszus munkájához és szeretettel üdvözöljük a kongresszus résztvevőit függetlenségünk harmincadik és Akadémiánk százötvenedik jubileumi esztendejében. A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG