Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Gheno, Danilo: Az erza-mordvin névutók áttekintése (Első közlemény) [Aperçu des postpositions en mordve-erza (Premiére partie)] 45

Az erza-mordvin névutók áttekintése (Első közlemény) I. A névutó az mdE.-ban (mint minden finnugor nyelvben) lényeges, dinamikus elem a mondat különböző részei által formált láncolatban. Beiktatása révén a mondat sok árnyalattal és meghatározással gazdagszik. A névutó képes kifejezni tér-, idő-, ok-, cél- és egyéb kapcsolatokat (vö. GMJa I, 337). Szerepe szempontjából tehát a névutó az esetvégződéshez áll közel. Mindazonáltal nem téveszthető össze ez utóbbival alak- és jelentéstani okok miatt. 1. A névutó nem suffixum formájában jelentkezik, hanem mint önálló szó. Ezenfelül, főként az mdE.-t illetően, az esetrag (a -vtomoj-vt'eme abessivusragot kivéve) mindig egy szótagból áll vagy pedig csak egy fonémából, a névutó viszont, egy aránylag kisszámú kivételtől eltekintve (vö. ftis, pots, vakss, éid's stb.), rendszerint két vagy több szótagból épül fel, mindenesetre sohasem egyetlen fonémából. 2. Az esetrag általában elvont viszonyokat fejez ki, míg a névutó pontosan meghatározza, konkretizálja ezeket a viszonyokat (vö. GMJa 1: 337)1. Lássunk két példát az mdE.-ból : sovan Icudos 'belépek a házba' — sovan kudont'pots 'ua.', de a második változat a, pots névutóval pontosabban kiemeli, hogy én éppen a ház belsejébe megyek (vö. potmo 'vminek a belseje') és hogy nem állok meg — tegyük fel — alig valamivel az ajtón túl. Ugyanígy : loman mol'i líijava 'egy ember megy az úton' — loman mol'i kint kun s k a v a 'ua.', a második variánsban viszont hangsúlyozottabbnak bizonyul a mozgás helye, mert a kunskava magával hordja a 'közepén' (vö. kunska 'közép') képzetét. Hangsúlyoznom kell egyébként, hogy az mdE. névutók legnagyobbrészt az esetragok kiegészítői. Vagyis az mdE.-ban, tekintve az esetek viszonylag csekély számát (pl. a 24 magyar esetraghoz képest 11 található az mdE.-ban), a névutók funkciója olyan szintaktikai összefüggések létesítése, amelyeket lehetetlen volna megvalósítani a rendelkezésre álló esetragok révén. Ritkán lehet tehát, e tény miatt is, egy névutó specifikus szerepét összetéveszteni egy esetvégződésével. A mdE. esetek csekély számában és kiváltképpen a belső a külső helyviszonyt jelölő esetek közötti megkülönböztetés hiányában (ez a megkülönböztetés egy időben megvolt az mdE.-ban, de nagyon hamar kiveszett) látja SEKEBRENNIKOV a névutók és elsősorban a lokális értékű névutók mennyisége létrejöttének okát (vö. SER 39, 239). Mint gyakorlatilag ragozhatatlan elem, amely a mondat sokféle árnyalattal és meghatározással való gazdagítására szolgál, a névutó közelíthető a haxVö. még

ehhez BENCÉDY J.—FÁBIÁN P.—RÁCZ E.— VELCSOV M.-NÉ, A ma1 magyar nyelv. Budapest, 1971, 76. 1. : ,,A névutó . . . egy névszónak . . . jelentését — a határozóragok funkciójára emlékeztetve — valamilyen határozói viszonyjelentés-mozzanattal bővíti".