Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Rédei Károly–Róna-Tas András: A bolgár-török–permi érintkezések néhány kérdése [On Some Problems of Bulgar-Turkie–Permian Contacts] 31

A bolgár _ török — permi érintkezések néhány kérdése Előző cikkünkben (NyK 74 : 281 — 298) a permi nyelvek szókészletének azon elemeit vettük sorra, amelyek biztosan őspermi kori bolgár-török jövevényszavak. Most először három olyan egyezést tárgyalunk, amelyek különböző okokból bizonytalanok. 1. ? Z ü r j . (WUo.) V Sz. Pécs. Ud. eé-ke, V eé-ken, V Sz. Lu. Le. Ud. veé-ke, AV I vei-ke, V Lu. veé-ken: Partikel zur Bildung des Konditionals u.a., (ROG.) veéke '6u' | v o t j . (WICHM. 59) J iéke, MU éke, ske (<C*iéke) 'in diesem Falle, wenn es so ist', G éike «Héke) 'es scheint, wohl', (MTJNK.) SZ. iske'rm dann, nun also' — PP *iske. -<- ? KB Hc ~ Hé, Hcke ~ léke > csuv. es, ëéke, -éke (ASM., Mat. 239, 325, CsRSzl. 72, 1891. ved, ze alatt) ~ ÓT hec «- perzsa híg (RÄSÄNEN, EtymWb. 160). A szó igen korán elterjedt a török nyelvekben, de a XI. század előttről nincsen adatunk. Szókezdő Ä-val található a Kutadgu Biligben, Jügnakinél és a Codex Cumanicusban is, ami igen valószínűvé teszi perzsa eredetét. A régi nyelvemlékekben és a mai nyelvek egy részében rendszerint negatív jelentésű szó kiemelésére szolgál és a szó előtt áll. A kipcsak nyelvekben és a csuvasban azonban a szó után álló, kiemelő funkciójú partikula lett belőle. Ez a csuvasban (1. fent) és a tatárban (ic) még hangátvetés nélkül fordul elő, de a többi kipcsak nyelvben már hangát vetéssel és részleges (kklp. -ëijse, nog. -sijsi) vagy teljes illeszkedéssel (kum. cijcijcujcü, bask. sijsejsojsÖ) találjuk meg. Ugyanakkor a könyvnyelv révén a perzsa szó eredeti formájában és jelentésében is megőrződött pl. a tatárban (hic, nyj. is). A csuv. -ke talán szintén perzsa eredetű. A zürjénben is szókezdet volna a szabályos ; az e-, ve- a veé 'vergeblich, umsonst' hatásával magyarázható. Lehetséges, hogy csak a zürj. eé-, veé- ( < Hé-), votj. ié- elem származik a KB-ból (Hc ~ ïè), a zürj. -ke, votj. -ke utótag pedig a 'ha' jelentésű eredeti partikulával azonos. De a KB Hcke ~ ïéke alakból való származtatása esetén sem zárhatjuk ki a kejke 'ha' partikula hatását. A votják szó biztosan csuvas eredetű. Ha a zűrjén szó is idetartozik, úgy ennek kronológiai szempontból van jelentősége. A szó ugyanis a volgai bolgárok nyelvében aligha terjedhetett el az iszlám felvétele előtti időben, bizonyosan későbbi tehát a X. századnál. WICHMANN: MSFOu. 21 : 59 (zürj. ?-lel) ; UOTILA : MSFOu. 65 : 62 ; RAUN: JAOS 1957: 43; ESzK.