Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Papp Ferenc: Paul L. Garvin: On Machine Translation 297

298 SZEMLE-ISMERTETÉSEK mely eredetileg az [l]-ben jelent meg) éppen a ,,Context" alcímet viseli ugyanebben a szélesebb értelemben — tulajdonképpen inkább ,,background"-ot kellett volna itt írnia a szerzőnek, amennyiben a GF szélesebb nyelvészeti-tudományos hátteréről ír benne. A II. csoport szintén csak egyetlen cikket tartalmaz, azt az elvi eredményt és egyben vitát, amelyre a szerző GF-munkái során jutott ; erről alább még szólunk. A legterjedelmesebb III. rész a GF történetével foglalkozik az említett 1954-es „Georgetown-IBM "kísérlettől a szerző ún. fulcrum-módszeréig, annak 1968-as megfogalmazásában. Végül a IV. szekció, két 1962-es tanulmánnyal, összecseng az I.-vel : a GF szélesebb nyelvészeti implikációit tárgyalja. E törzsrészt egyfelől a cikkek eredeti megjelenési adatai és egy e gyűjtemény elé írt rövid bevezetés ; másfelől tárgy- és névmutató teszi teljessé. Az egész kötet kontextusát mi tegyük teljesebbé azzal, hogy felhívjuk a figyelmet a szerző egy korábbi cikkgyűjteményére, melyben általános nyelvészeti-módszertani jellegű írásait egyesíti — igaz, azok sem függetlenek a GF-tól (vö. [2]) ; továbbá arra, hogy legutóbb a [8] cikkgyűjtemény közölt egy (ebben a kötetben nem szereplő) számítógépes tárgyú cikket a szerzőtől magyarul, ugyanott SZÉPE GYÖRGY magvas értékelésével GARVIN-ról. Az ismertetendő mű szerkesztési elveihez leszünk hívek, ha nem a kötetbeli sorrendben vesszük elő cikkeit, hanem néhány gondolat köré csoportosítva utalunk a szerző álláspontjára és fűzünk ahhoz némi megjegyzéseket. A (természetes) nyelvi adatok gépi feldolgozása szinte tevékenységének kezdetétől fogva a maga teljes szelességében érdekelte a szerzőt. E kötetben közölt három közvetlenül idevágó cikke alapján (A Linguist 's View of Language Data Processing [1963] : 15 — 39 ; Degrees of Computer Participation in Linguiscic Research [1962]: 117 —123; The Impact of Language Data Processing on Linguistics [1962]: 124 —133) a következő kép rajzolódik elénk. A nyelvi adatokat egyrészt „öncélúan", a nyelvészeti kutatás céljából lehet gépi úton feldolgozni : az automatikus beszéd- és alakfelismeréstől a konkordanciák és egyéb szótár-féle művek létrehozásán át az automatikus szintaktikai elemzésig ós bizonyos tesztek (minta „kihagyás-teszt") elvégzéséig sok minden gépre bízhatóságának a kérdését meg lehet vizsgálni. Másrészt alkalmazni lehet az így s a nyelvészet egyéb eszközeivel nyert adatokat a GF, a gépi kivonatolás, információvisszakeresés területén. — Tegyük ehhez hozzá a következőket. A nyelvészeti kutatás területén a szerző igen szellemesen megkülönbözteti a pusztán „könyvelő" jellegű (sok adat rugalmas nyilvántartása) és a tulajdonképpeni nyelvi elemzésre való felhasználást, nyilvánvalóan ez utóbbit tartva nemesnek, „igazán méltónak" géphez és kutatóhoz egyaránt. Mégis, hazai és némi külföldi tapasztalatot véve figyelembe, azt kell mondanunk, hogy eddig az igazán intelligens elemző munkára a gépeket kevés eredménnyel tudtuk befogni. Ha csak nálunk lenne ez a helyzet, azt mondanánk : mert a mi gépeinken használható programnyelvek nem eléggé alkalmasak nyelvész-célokra ; ám hasonló a helyzet ott is, ahol speciális, nyelvész-feldolgozást és -kutatást szolgáló nyelveket használnak. Ezért talán inkább úgy áll a dolog, hogy előbb még sok tennivalónk van a „könyvelés", az „anyagnyilvántartás" terén, ahol a gépek valóban jó segítségünkre voltak eddig is, sőt esetenként nélkülözhetetlenek voltak ; ezt követően fogjuk valószínűleg intelligensebb munkára is nagyobb mértékben fogni őket. Igen hasznosaknak ígérkeznek az olyan gépi félkésztermékek, mint a konkordancia, szemben az olyan, első pillanatra intelligensebbnek tűnő, termékkel, mint amilyen egy szóalakgyakorisági tár (erről vö. Nyr. 99: megjelenés alatt). Az alkalmazások területén GAR VIN valóban szinte mindenre gondolt és előre is látott, napjainkig. Talán egy dologról feldekezett meg : ez a nyomdaipari alkalmazás, a fényszedés teljes automatizálása, ahol sarkalatos pontként vetődött fel az elválasztás szabályainak programozása. Ez persze megint egy igen szerénynek látszó feladat (szemben, mondjuk, az „intelligens", „igazán méltó" gépi kivonatolással, GF-sal stb). : de azért ezt is meg kellett oldani, és, ahogy az lenni szokott, a különféle megoldások elvileg sem voltak tanulság nélküliek (az amerikai tapasztalatokról vö. [3], 113 —117; egy előzetes magyar vizsgálat : TAKÁCS : Nyr. 95 :407 — 413). A GF bölcsőjénél ott bábáskodott szerzőnk is. (Az egész munkálat irányítója akkor L. DOSTERT volt.) Ezért különösen érdekes eredetileg 1967-ben megjelent cikke, melyben értékeli e kezdeti lépést (The Georgetown-IBM Experiment of 1954 : An Evaluation in Retrospect 51 — 64). Eszerint a jól körülhatárolt, realisztikusan meghatározott feladat érdekes nem-numerikus (GARVIN ugyan „non mathematica P'-t ír — 51. 1. —, de ez talán nem egészen pontos) programozási feladattá nőtte ki magát. Máig (= 1967) is érvényesnek tartja szerzőnk azokat az alapelveket, amelyekből a kísérlet (inkább hallgatólagosan, mint kimondva) kiindult : a GF lényegében döntési feladat, a döntések szelekciósak és rendezésiek [ti. meg kell találni a megadottak közül a megelelŐ szavakat, végződéseket stb. és ezeket helyes sorrendben kell kiadni], a fordító