Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Zaicz Gábor: Finnugor régészeti kultúrák az újkőkortól a vaskorig 270

280 SZEMLE - ISMERTETÉSEK (33) Urál—kámai Újkőkori m. az Urál hegység területén, keleti (Ob-vidék) ós nyugati (a Vicsegda és a Pecsora felső folyása) lejtőin, valamint a Volga — Káma vidékén, az i.e. IV—III. évezredben. Az ~ m. a legvalószínűbb elmélet szerint délről származik : népessége az Aral-tó vidékéről húzódhatott fel az Urál környékére. Hordozói finnugorok voltak ; ez a m. tekinthető a finnugorság széttelepülése előtti utolsó szállásterületének, a finnugor népek legkorábbi tárgyi hagyatékának. (Az i. e. IV. évezredben a későbbi finnugor lakta területeken, valamint Nyugat-Szibériában egészen a Jenyiszej folyóig terjedhetett az uráli egység népeit magában foglaló koraneolitikus m. területe. Az évezred második felében déli törzsek nyomultak az Urálontúl vidékére : ekkor különülhetett el a Jenyiszej felé eső területek feltehetően ősszamojéd lakossága. Ez idő tájt válhattak ki a finnugor közösségből a protolappok, az ő hagyatékuk lehet a Dél-Finnországban és Karjaiában az i. e. IV. évezred végén megjelent újkőkori m.) Az ~ m. két évezrede alatt az ugorság az Urál keleti oldalán élt, Nyugat-Szibéria finnugor lakta területeinek legdélibb vidékein. A m. határai a III. évezred végéig nagyjából változatlanok maradtak, csupán nyugati határvidékein lehettek kisebb-nagyobb népmozgások. A III. évezred elején a volga — okai m. balahnai csoportja az ~ (pontosabban a nyugatabbra elhelyezkedő volga — kámai) m. nyugati határterületeire nyomult, de az ~ m. utolsó időszakában a volga — kámaiak visszavetették őket, és mélyen benyomultak a volga — okaiak szállásterületére. Az rsj m. korai szakaszának (i. e. IV. évezred) gyérszámú régészeti emlékanyaga ellenére is nyilvánvaló, hogy a m. egységes anyagi kultúrája egységes etnikumú népességet takart. Ekkor az Urál keleti oldalán lakó finnugorok valamivel magasabb műveltségi színvonalon álltak, mint a volga —kámai rokonaik (például ez utóbbiak tőlük tanulták az edénykészítóst). A műveltségi színvonal különbözősége azzal magyarázható, hogy az Urálon túl élt finnugorok élénk kapcsolatot tartottak fenn a fejlett déli népekkel. A m. késői szakaszán (i. e. III. évezred) a két terület közötti kulturális különbség kiegyenlítődött, az egyre szembetűnőbben egységes anyagi kultúra a déli hatás bizonyos fokú csökkenéséről tanúskodik. Az ~ társadalom legkisebb egysége az anyajogú nagycsalád volt. A m. korai szakaszában a lakosság halászattal és vadászattal foglalkozott, de az i. e. III. évezredtől a termelő gazdálkodást folytató déli indoeurópai (elsősorban ősiráni) népességek egyre erősödő hatására megváltozott a finnugorok gazdasági arculata : az ~ m. végén a finnugorság megismerkedhetett az állattenyésztés és a földművelés alapelemeivel. Az újkőkor végére az~m. hordozóinak gazdasága felülmúlta nyugati szomszédjaikét. Gazdasági fejlődésükben óriási szerepe volt a Közép-Ázsia és az Észak-Kaukázus vidékeivel, a sztyeppevidék népeinek közvetítésével fenntartott intenzív déli kapcsolataiknak. A finnugorok az edénykészítést is déli szomszédjaiktól tanulták. A keleteminári m. agyagedényeivel való nagyfokú hasonlóság alapján az Aral-tó felőli hatás volt ebben a legerősebb. A volga —kámai finnugorság tehát urálontúli rokonainak közvetítésével ismerkedett meg az edényművességgel. Az <v kerámiát a későbbiekben jellemző „fésűs" díszítést a finnugor törzsek nyugatról, a volga—okai m.től kölcsönözték. Az újkőkor késői szakaszán az ~ m. területén lokális különbségek jöttek létre, kisebb kulturális egységek alakultak ki. A temetkezési szokások azonossága az egész m. területén azonban azt bizonyítja, hogy egyelőre még nem bomlott fel az ~ etnokulturális egység. Csak a III—II. évezred fordulóján alakult ki az ~ m. területén három új régészeti m. : a voloszovói, a turbinói és az urálontúli m.-ek. — Térkép : 7. p. Vö. : 6, 19, 32, 34, 36-37. (34) Urálontúli Az ural —kámai m.-re visszavezethető bronzkori m.-ek Nyugat-Szibériában — többek között az Ob vidékén —, az i. e. XX.-tói VIII. sz.-ig. Egy kutató az <~ erdős vidékek északi részét annyino szigeti m.-nek, déli részét pedig dmitrijevi m.-nek nevezi, és e m.-ek időrendjét az i. e. II. évezred eleje és I. évezred eleje közöttre keltezi. A szejmai és a turbinói temetőben talált fémtárgyak és edények az Urálontúlról kerültek a Volga— Káma vidékére. E bronzeszközök, díszítéseik alapján, valószínűleg az Urál és az Ob közötti területről (ez kb. a mai cseljabinszki közigazgatási terület északnyugati része) származhattak. (Készítésük pontos helyét az ~ bronzkor ma még igen hézagos kutatottsága miatt egyelőre nem tudjuk megnyugtató módon lokalizálni.) Az ugorok a bronzkorban feltehetően az andronovói m. északnyugati, ligetes sztyeppéi területén helyezkedtek el ; az Ősmagyarok az obi-ugorokhoz közel eső vidéken éltek. Egy valószínű el-