Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Zaicz Gábor: Finnugor régészeti kultúrák az újkőkortól a vaskorig 270

274 SZEMLE - ISMERTETÉSEK (7) Balánovói A fatjánovói m.-gel rokon etnikumú, de velük nem azonos származású kultúra. Az i. e. III. és II. évezred fordulójától — a fajtánovóiaktól keletre — megszállták a Volga jobb parti vidékeinek nagy részét, az Okától a Káma torkolatáig, ősiráni nyelven beszéltek. Gazdasági életük alapját az állattartás és a földművelés alkotta, igen fejlett fémművességgel is rendelkeztek. A ~ m. lakossága a gazdasági fejlődés magasabb fokán állt, mint északi szomszédjaik, a voloszovóiak. A két m. kezdeti összeütközései lassacskán békés, de a voloszovói népesség számára jelentős kapcsolatokká szelídültek : a voloszovói finnugorság elsősorban a ~ törzsek hatására tette meg az első lépéseket a termelő gazdálkodás és az önálló fémművesség megteremtése terén. A ~ m.-re észrevehetően hatott az abasevói m. Egy részüket éppen az abasevói m. hordozói szorították ki a II. évezred közepén a Szura vidékéről. Az I. évezredig a ~ak degradálódtak, illetőleg a voloszovói m.-gel való keveredésük a csirkovo—szejmai m.-et hozta létre. — Térkép: 19. p. Vö. : 1, 9, 11, 37. (8) Csepcai Az ananyinói m.-ből származó m. a Vjatka" mellékfolyójának, a Csepcának a völgyében. Az i. sz. IX. sz.-ban alakulhatott ki, a ~ törzsek anyagi kultúrájának megváltozásával. Hordozói permi finnugorok, elsősorban votjákok lehettek. — Vö. : 2. (9) Csirkovo—szejmai A voloszovói és a balánovói m. keveredésével létrejött m. a voloszovói m. középső részén, az i. e. XV—XIII. sz.-ban. Alapnépessége finnugor volt. A rövid életű ~ m. területét vagy a pozdnyakovói m. lakossága foglalta el (a XIII. sz. közepén), vagy a két rokon m. egybeolvadt. — Térkép : 21. p. Vö. : 7, 25, 28, 37. (10) Djákovói A pozdnyakovói m.-ből kifejlődött koravaskori m. a Felső-Volga vidékén, valamint ettől északra a Baltikumig terjedő területen, az i. e. VIII. és az i. sz. V. sz. között, a finnsógi népek régészeti hagyatéka. Az egykori pozdnyakovói terület nyugati részén élt lakosságára visszavezethető népessége és a Baltikum későbbi finnugor (finnségi) népei közötti genetikus kapcsolat jól bizonyítható. — Vö. : 26. (11) Fatjánovói A sztyeppéi népek m.-ével rokon m. Az i. e. III. évezred végén délről, a Dnyeper vidékéről vándorolhatott a rw népesség a Felső-Volga és az Oka közötti területre. Származásuk vitatott, csak annyi látszik bizonyosnak, hogy a volga—okai m. hordozóitól teljesen elütő kultúrát képviseltek. Indoeurópai (valószínűleg ősiráni) nyelven beszéltek. A ~ak elsősorban állattenyésztő és földművelő törzsek voltak, de fémművességük is igen fejlett volt. Új lakóhelyükön nem tudták tartósan megvetni a lábukat : a voloszovói m. finnugorjai kiűzték őket a Volga—Oka közéről, illetve egy részüket valószínűleg asszimilálták. Anélkül tűntek el — néhány évszázad alatt — e vidékről, hogy jelentősebb hatást gyakoroltak volna a náluk alacsonyabb gazdasági fokon álló voloszovóiak kultúrájára és gazdasági életére. — Térkép: 19. p. Vö. : 7, 36 — 37. (12) Gerendasiros A gödörsíros m. utódainak, illetőleg a szkíták és a szarmaták elődjeinek tartott, déli eredetű, Volga menti m. népei. Az i. e. XVI—XV. sz.-ban jelentek meg a Közép-Volga vidékén, a pozdnyakovói és a kazanyi törzsek szomszédságában. Rövidesen megszállták a Káma bal parti vidékeit, az Oka és a Szura középső folyásának völgyét, és ezzel a Dnyeper felé szorították a katakombás m. népeit. Az Oka vidékén kezdetben feltehetően magukba olvasztották a volga—okai őslakosságot és a voloszovóiak egy részét. A <•« m. hordozói ősiráni nyelven beszéltek. A közép-volgai ~ régészeti emlékek két időrendi