Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Zaicz Gábor: Finnugor régészeti kultúrák az újkőkortól a vaskorig 270

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 271 H/15: 2). Tájékoztatásul közlöm, hogy a finnugor lakta területeken az újkőkor az i. e. ÍV—III. évezredre datálható, a rézkor és a korai bronzkor a III—II. évezred fordulójától a II. évezred közepéig tarthatott, a finnugor bronzkor pedig az évezred közepétől a IX— VIII. századig, a vaskor kezdetéig (vö. FODOR : i. h. 2, 6, 9). A finnugor népekhez köthető régészeti műveltségek bemutatása mellett a finnugor népcsoportokkal szomszédos, a finnugorsággal kapcsolatba kerülő és gazdaságukra, kultúrájukra, sőt embertani alkatukra is nem egyszer nagymértékben ható műveltségek rövid ismertetését is szükségesnek láttam. A finnugorság történetével kapcsolatos régészeti kultúrák az alábbiakban betűrendben követik egymást. Az említett források alapján, némileg egyszerűsítve, átszerkesztve és a lehetőségek szerint egységesítve adaptálom az egyes műveltségekre vonatkozó eredményeket, ismereteket. (Ahol akár az etnikumot illetően, akár kormeghatározás tekintetében, vagy például gazdaságtörténeti vonatkozásban forrásaim — általában az adott kérdés kidolgozatlansága miatt — hiányosak, e nyelvész-kollégáknak szánt átdolgozás is csak hiányos lehet.) Az egyes műveltségnevek előtt álló számok gyakorlati célt szolgálnak: a címszó végén, ,,Vö." jelzés után a megfelelő számú kultúrákkal való — bármilyen vonatkozású, esetleg csak hipotetikus — kapcsolatra, kölcsönhatásra —>figyelmeztetnek. A címszó végén néhol szereplő „Térkép" megjelölés FODOR Vázlatok a finnugor őstörténet régészetéből c. művének (RégF. H/15) jelzett lapján található, a tájékozódást megkönnyítő térképre utal. A lexikonszerű áttekintésből kimaradtak a forrásaimban csak vázlatosan érintett, így többé-kevésbé másodlagosnak tekinthető műveltségek (a továbbiakban : m.), műveltségcsoportok (cs.), -szakaszok (sz.), -típusok és temetők : gorbunovói m., harci/csónak alakú balták m. -e, Sperrings m., zsinegdíszes kerámia népei (ArchÉrt. 98 : 261, 256, 255), valamint — a RégF. H/15 számának zárójelben megadott lapjain említett — jelovkai cs. (37), kargopoli m. (5, 20), kozlovi cs. (8, 10), kusnarenkpvói típus (65), levsinói sz. (14—15), oszai cs. (61), szállovai m. (4) és uszty — gajvai temető (13). Finnugor régészeti ismereteink lényegét összefoglaló közleményemet két mutató és melléklet zárja. A függelékül, FODOR nyomán — jelentéktelen módosításokkal — megadott térkép a finnugor népekkel kapcsolatos régészeti kultúrákat tünteti fel vázlatosan. A régészeti kutatások jelenlegi stádiumában az ősmagyarok, a lappok és a szamojédok pontos lokalizálása még nem lehetséges, ezért e népcsoportok a táblázatban nem szerepelnek. Remélem, hogy összállításomat haszonnal tudják majd forgatni az őstörténeti vizsgálatokat folytató, illetőleg az őstörténet iránt érdeklődő nyelvészek, és esetleg más tudományszakok kutatói is. Ugy gondolom, a finnugor régészeti kultúrák e rövid összegezése meggyőzően illusztrálja a kortárs régészek és történészek egységesnek tekinthető felfogását : a finnugorság az újkőkortól a vaskorig terjedő évezredek alatt mindig — legalábbis — azonos műveltségi szinten állt a vele egy földrajzi zónában élt népekkel (FODOR : TörtSz. 2, 18 ; vö. még i. h. 4, 21 — 22, ArchÉrt. 98: 255 stb.). A magyar őstörténet kutatása terén a legutóbbi időkig magára hagyott nyelvtudomány mellé elsőként felzárkózott finnugor régészet ezzel lényegében HUNIALVY PÁL közel egy évszázados megsejtését helyezte tudományos alapokra : ,, . . . a magyar nemzet ama eredeti vagy származási korban olyan társadalmi fejlettségre és míveltségre jutott, amilyenre a germánok Tacitus idejében jutottak volt, szem előtt tartván mindamellett az égalj különbségét, amely az életmód és társadalmi viszonyokat meghatározza" (FgrŐshNyom. 58). (1) Abasevói A gödörsíros és a katakombás m.-hez közel álló m. az i. e. II. évezredben. Az ~ak elődei talán a gödörsíros m. lakói lehettek, jóllehet ezt a két m. közötti fél évezredes időrendi különbség bizonytalanná teszi. Az i. e. II. évezred közepén az r^> m. hordozói valószínűleg a Dnyeper vagy a Don vidékéről vándoroltak északabbra, a Közép-Volga tájára. A Szura völgyéből kiszorították a balánovóiak egy részét, majd a Volga—Vjatkafolyóközben helyezkedtek el. Később egyes ~ csoportok az Urál hegység felé húzódtak, feltehetően a gazdag kámai és dél-uráli rézlelőhelyek megszerzése céljából. Minden bizonynyal ősiráni nyelven beszéltek, bár egyes kutatók még ma is finnugoroknak tartják őket. Fő foglalkozásuk az állattenyésztés volt. Nagy hatást gyakoroltak a tőlük északra lakó finnugorok gazdasági életére. A Közép-Volga vidék lakóival vívott három évszázados harcban alulmaradtak. Főleg a gerendasíros m. népessége késztette őket arra, hogy el-