Nyelvtudományi Közlemények 77. kötet (1975)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: Johannes Aavik: Keeleuuenduse ärmised voimalused 259

262 SZEMLE - ISMERTETÉSÉÉ alkotta) hamar gyökeret vert az észt nyelvben, s az észt nyelvhelyességi szótárban (öigekeelsuse sönaraamat. Tallinn, 1960) már több származékkal együtt találjuk, az összetételekről nem is beszélve. Ezt a módszert AAVIK kombinációs eljárásnak nevezi. Az így képezhető szavak száma — az észtben lehetséges hangkombinációkat figyelembe véve — kb. 75 000, amiből a nyelv tízezret sem vesz igénybe (a tőszavakat véve figyelembe). Ennyi új szóra nincs szükség, el se lehetne sajátítani. AAVIK megelégedne 600 új, mesterségesen alkotott szóval, amely két évtized alatt meghonosodhatna az észt irodalmi nyelvben. Ehhez járulna még ezalatt legalább ugyanennyi új, nyelvjárási és finnből kölcsönzött szó, ez összesen több mint ezer új tőszó, ami már nagy mértékben növelné az észt nyelv kifejezőképességét és szóbőségét. AAVIK oldalakon keresztül sorolja azokat a német és orosz szavakat, de kisebb mértékben franciákat és finneket is, amelyeknek nincs pontos megfelelője az észtben. Szerinte a rossz hangzású idegen szavakat (spetsiaalne, inspireerima, prätendeerirna stb.) is újakkal kellene helyettesíteni, ugyanezt kellene tenni számos összetett szóval. Különösen a főként német hatásra meghonosodott igekötőket szeretné AAVIK visszaszorítani. Ezek az észtben elég jól megőrizték határozószói jellegüket. Testesek, elválnak az igéktől, s nehézkessé teszik a stílust. Gyakran el lehet hagyni őket anélkül, hogy az értelem kárát látná. AAVIK ezt is tanácsolja minden lehetséges esetben. A kötőszó-szegénységet (az észt a finnhez hasonólan a magyarnál gyakrabban él alárendelt mondat helyett igeneves szerkezetekkel) AAVIK szintén mesterségesen alkotott szavakkal szándékszik pótolni. A mesterséges beavatkozás azonban nem korlátozódhat csak a szókészletre. Ezt kell tenni az alaktan es a mondattan területén is. Túl gyakori az észtben az -us főnév- és a -Une mellóknóvkópző. Változatosabbá kell tenni a kópzőrendszert akár mesterségesen kigondoltakkal is. AAVIK javasol is néhányat. Kevés a tizenöt eset, növelni kellene a számukat. Külön viszonyragot lehetne alkotni a passzívumos szerkezetekben használt poolt 'által' helyett. Az elatívusz nem alkalmas a helyettesítésére, mert például ebbe a mondatban : Toit valmistatakse koka pooü 'Az étel a szakács által készíttetik' ; a kokast elatívusz kétértelműséget eredményezne : jelenthetné azt, hogy a szakács által, de azt is, hogy a szakácsból. Ezért ennek a funkciónak az ellátására egy új viszonyragot kell beiktatni. Erre a célra megfelelne a dólészt •n inesszivuszrag, amely az északi nyelvjárásokban ismeretlen. Ezzel a kérdéses mondat így hangoznék ; Toit valmistatakse kokan. AAVTKnak ez a javaslata nem talált követőkre. A jövő idő kifejezésére AAVIK a mesterségesen alkotott -re- jövő idő jelet ajánlja, pl. andren 'adni fogok', de ez sem terjedt el. Ezek csak kiragadott példák AAVIK elképzeléseinek illusztrálására. A szerző a hitújítók fanatikus türelmetlenségével agitál. Találó FAZEKAS fogalmazása, aki nyelvújító izgatásnak nevezi AAVIK tevékenységét (i. m. 33). AAVIK szerint az észt irodalmi nyelv egyedülálló produktum lehet a világ nyelvei között, s a nyelvújítás módszerét tekintve más nyelvek számára is példaképül szolgálhat. Az észt nyelvújítás forrongó szakasza mintegy félévszázada lezárult. Tekintsük át röviden, mi az, ami AAVIK törekvéseiből meghonosult. Nagyon sok elgondolása nem talált követőkre, de ha ettől eltekintünk és azt nézzük, mi az, ami AAviKnak köszönhető a mai észt irodalmi nyelvben, akkor nehéz szavakat találni, amelyekkel kellőképpen érzékeltethetjük jelentőségót. Alapfelfogásában kétségkívül volt egy nagy hiba : a nyelv eszköz jellegét hangsúlyozta, s nem volt eléggé tekintettel szociális vonatkozásaira (1. A. KASK : Johannes Aavik ja keeleuuendus [Keel ja Kirjandus 9 :27]). Az észt helyesírást illetően AAVIK sokat kardoskodott az ii-nek y-vel való helyettesítése mellett, ő és követői így is írnak, de a hivatalos helyesírási szabályzatok ezt sohasem fogadták el. A szóvégi o-ból az északi észtben u lett. A déli észt nyelvjárások alapján AAVIK szerette volna visszaállítani az o-t, hogy ezzel csökkentse az u gyakoriságát, de nem sikerült elérnie, hogy elfogadják javaslatát. AAVIK egyik legjelentősebb újítása a függő esetek -de-, -te- többesjele helyett az i irodalmivá tétele, amely napjainkban elsősorban az írott nyelvben használatos. A -sse illatívuszragos alakok helyett a rövidebb ós változatosabb flektáló formák (ha van ilyen) előnyben részesítése (pl. elüsse 'életbe' h. éllu) az irodalmi nyelvben nagyrészt szintén AAViKnak köszönhető. ő szorgalmazta az analitikus kőige körgem 'legmagasabb', kőige parem 'legjobb' stb. felsőfok helyett a finn mintára alkotott korgeim, parim forma használatát, amely hamar elterjedt az irodalmi nyelvben.