Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3
8 KISS JENŐ képzők segítségével. Vö. a következő példákat: biceg : biccen, csattog : csattan, dörög : dörej, morog : moraj stb. — A finnben az említett korreláció kiteljesedettebb, mint a magyarban. Ugyanabból az önállóan nem élő onomatopoetikus tőből az -ise- képzővel gyakorító, az -ahta-j-ähtä- képzővel mozzanatos igéket, a -naj-nä képzővel pedig főneveket lehet óriási számban képezni; vö. helise- : helähtä- : helinä 'cseng, peng, csengés', humise- : humahta- : humina 'zúg, zizeg, zúgás', jylise- : jylähtä- : jylinä 'dübörög, dübörgés', surise- : surahta: : surina 'dong, zümmög, zümmögés', stb. (1. HAKULINEN: SKRK.3 261; E. ITKONEN: Kiéli ja sen tutkimus 347, C<í>y. 6: 183). S ahogy a magyarban az -n mozzanatos képzős onomatopoetikus igékből t műveltető képzővel szabályszerűen képezhetők (ál)műveltető származékok (például csattan : csattant), a finnben az -ise- képzős gyakorító igékből a -ta-j-tä-, -utta-/-yttä- képzővel alkotnak műveltető származékokat (például helise: :helistä-, jyrise- :jyristä-, kilise- : kilistä- stb.; 1. HAKULINEN: SKRK.3 261). Az -ise- képzős gyakorító és az -ahta-j-ähtä- képzős mozzanatos igékből az -ele- képzővel gyakorító igék, az -ahta-f-ähtä- képzős mozzanatos igékből az utta-j-yttä- képzővel műveltetők képezhetők, mely utóbbiak újra tovább képezhetők az -ele- gyakorító képzővel; vö. például helise- : helähtä- : helistele- : helähdyttä- : helähdyttele- stb. (HAKULINEN: uo.). — Az észt onomatopoetikus igékre is jellemző a gyakorító — mozzanatos korreláció. Mind a köznyelvben, mind a nyelvjárásokban nagy számú -i képzős gyakorító és -a képzős mozzanatos onomatopoetikus ige áll egymással szemben; vö. például kopsima : kopsama 'kopog, koppan', rapsima : rapsama 'leszakít, letép, leszab', sähvima : sähvama 'villámlik', lahmima : lahmama 'üt', kraapima : kraapama 'vakar', stb. (1. V. HALLAP: ESA. 1956: 96; H. RÄTSEP: ESA. 1956: 76). S miként a finnben és a magyarban, akként az észtben is ugyanabból az onomatopoetikus tőből képezik az -n képzős névszókat is, mint például kihin 'Zischen, Gezisch, Gewimmel' (•< kihisema 'zischen, wimmeln'), kärin 'csörgés, zörgés' (< kärisema 'csörög, zörög'), sosin 'suttogás' (< sosistama 'suttog'), särin 'sistergés' (<särisema 'sistereg') (1. MAGER: KK. 1959: 526; P. KOKLA: szóbeli közlés). — Az izsór nyelvjárásokban az -ise és az -aja képzős onomatopoetikus gyakorító igék egy része van szinonim korrelációban egymással (példákat 1. a 3.1. fejezetben). Ez utóbibi képző megvan a keleti finn nyelvjárásokban és a Kalevala nyelvében is (HAKULINEN: SKRK.3 261). — A mordvinban ugyanabból a tőből alkotott j képzős gyakorító és d képzős mozzanatos igék alkotnak korrelációt, mégpedig nagy számban (,,suur rühm": V. HALLAP: ESA. 1956: 92). 2.2. Hangtan . 2.2.1. A hangrendi párhuzam fontos jellemzője az onomatopoetikus szavaknak a finnugor nyelvekben. A magyarban ez a jelenség „Igen gyakori a . . . hangutánzó és hangfestő szavak körében" (MNyTört. 346; 1. még HORGEE: MNy. 23: 127—38); vö. például dong : döng, lobog : lebeg, makog : mekeg, sustorog : sistereg, stb. —A finnben jóval gyakoribb ez a jelenség, éspedig nemcsak igékben, de főnevekben, melléknevekben és határozószókban is, 1.: ,,Suomen kielen erittäin runsaslukuisissa onomatopoieettisissa sanoissa on etu- ja takavokalien samoin kuin korkeiden ja matalien vokaalien vaihtelulla tässä mielessä [ti. : vokaalít ilmaisevat erilaisia merkitysvivahduksia] selvä funktio" (E. ITKONEN: Kiéli ja sen tutkimus 347); 1. még P. SAUKKONEN: „Suomen kielessä on sanoja, joilla on sekä taka- että etuvokaalinen asu. Tällaista vaihtelua esiintyy nimenomaan deskriptiivisanoissa" (Vir. 1962: 342); vö. például hurista 'zúg' : hyristä 'zümmög, surrog', lorpottaa : /
