Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

66 KORENCHY ÉVA f-t követelhetett a rendszer, ez a hang ugyanis hiányzott, viszont azonos nyí­lásfokú párja már létezhetett (o). Az RTj^ 7 esetben érvényesül. RT-nek azonban csak 5 változás kapcsán minősülhet, mivel az u > ù és az ü > ù nem az RK követelménye szerint született, hanem — mint feltételeztük — bizonyos hangsúlyviszonyokkal ma­gyarázható, és tulajdonképpen magát az RK-t elindító folyamat volt. A többi 5 esetben érvényesülő RTx-t már csak azért is el kell választanunk az előbbi kettőtől, mert az RT^ az előbbi kettőben — két eredetileg is labiális hang egybe­eséséről lévén szó — puszta centralizációs, a többiben pedig labializációs ten­denciaként hatott. Már szóltunk az előpermi *e megmaradásáról. Ezzel kapcsolatban meg kell említenünk, hogy a hangváltozásoknak felsorolásakor igen mostohán bántunk azokkal az esetekkel, amikor bizonyos előpermi hangok — attól el­tekintve, hogy különböző fejlődési tendenciákban vettek részt — igen sok eti­mológiai példával bizonyíthatóan meg is őrződtek, azaz változatlanul meg is maradtak az őspermi rendszerben. Ilyen esetek a következők: a >> ? a, ä >• e, e > e, i >> i. Az RK szempontjából a megőrződés rendkívül fontos, tudni­illik az RK-t úgy határoztuk meg, hogy az a rendszerből hiányzó hangok pótlására indít meg tendenciákat. Az RK elsődlegesen tehát csak ott hat­hat, ahol a rendszerben egy hely üresen áll, azaz betöltésre vár, ott pe­dig, ahol pusztán egy bizonyos pozícióban álló fonéma kis frekvenciájáról van szó, s nem ennek a fonémának az eltűnéséről, az RK diktálta követelmé­nyek tulajdonképpen közvetlenül nem érvényesek. Mivel szigorúan ragaszko­dunk ahhoz, hogy az RK egyedül és kizárólag üres helyek betöltését kezde­ményezte, feltüntettünk egy újabb szimbólumot, mégpedig az RT5-t (frek­venciális tendencia). Az RT5 -t azért mertük az RT-k közé sorolni, mert végső soron a rendszer kívánja azt, hogy, amennyiben egy fonémája rendkívül kis terheltséggel rendelkezik, ennek a fonémának előfordulási számaránya növe­kedjék. Tekintsük át még egyszer a felsorolt megmaradásokat: a > a ä > e [= a\ e > e i > i Az *a megőrződését illetően eléggé bizonytalanok vagyunk, mivel itt feltehetően palatális mássalhangzó-környezetben bekövetkezett *a > *ä >> a változásról van szó. A többi fonéma-megmaradás között egy ponton lényeges különbség mutatkozik. Az őspermi e és i létrehozására semmiféle hangváltozás nem irá­nyult. Ennek oka talán a kielégítően magas frekvenciájukban kereshető. Hozzátesszük azonban, hogy ezt a magyarázatot az e esetében távolról sem tartjuk megnyugtatónak. Az említett két előpermi hanggal szemben az ős­permi e nem pusztán az előpermi e továbbélésének, hanem az őspermi i > e változásnak is köszönheti létezését. Az RT5 ezek szerint csupán egyetlen egy hangváltozást indított el. Ez rendkívül kevés ahhoz, hogy az RT5 -t komolyan vegyük, de ha elfogadjuk, akkor is meglehetősen késői időpontra kell datálnunk, egy olyan korszakra, amelyben már a rendszer végső kiegyenlítődései folytak, azaz a legkésőbbi

Next

/
Oldalképek
Tartalom