Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Korenchy Éva: Permi vokalizmusproblémák [cirill] 37

PERMI VOKALIZMUSPBOBLÉMÁK 57 való igazodás következtében történt. Ehhez hasonló lehetett az e sorsa is, amely valószínűleg ó vagy ó fokon keresztül — az akkor már felső nyelvállású 2. szótagi vokális hatására — û-vé zárult. Az e >• ú változást dokumentáló etimológiákban — amint láttuk — a nem-első szótag magánhangzója — kevés kivételtől eltekintve — e. Ugyancsak e következtethető ki az e >> p változásra felsorakoztatott szóegyeztetések rekonstruált alapalakjában is. Mindkét hangfejlődésben zártabbá válást idézett elő a 2. szótag vokálisa. Mivel a két zárulás eredménye két különböző őspermi hang lett (o és ú), természetesen arra kell gondolnunk, hogy ezek a változások az őspermi kor két különböző szakaszában mentek végbe, illetőleg, hogy az eredeti előpermi 2. szótagi e őspermi kori hangképviselete más volt az egyik és más a másik hangfejlődés időszakában. Az e >> ú változással kapcsolatban röviden visszatérünk RÉDEI álláspontjára. Ez a következő: „In diesen Wörtern kommt das syrj.-wotj. i (< PP *ù) neben Konsonanten vor, in welcher Konsonantenumgebung (k, m, l, r) im Vorpermischen — und angeblich auch im Urpermischen — oft ein labiales *ü war. Auf Grund des Gesagten halten wir es für wahrscheinlich, dass das in den aufgezählten Wörtern erschliessbare vorpermische *e im Frühurpermischen unter dem Einfluss der Konsonantenumgebung zum ü labialisiert wurde. Aus dem so entstandenen *w wurde dann mit dem ursprünglichen *ü zusammen in der urpermischen Epoche i: *ü>*u'>i" (ÜAJb. 41:136) E. ITKONEN foglalkozik ezzel a magyarázattal, és valószínűtlennek tartja: „Wäre wirklich von den Urformen *kele, Herne, *nele-, *nere- (>lp. nierrâ, syrj.-wotj. nir) auszugehen, warum hätte sich dann der Vokal der ersten Silbe in diesen Wörtern ganz anders entwickelt als in solchen, die unbestreitbar die ursprüngliche Vokalkombination e -\-e gehabt haben: *Jcere >> syrj. kor, *keske >syrj. kos(k)-, Hevle /> syrj. loi, *mekëe >>syrj. mos, *mos, *pele- >> syrj. pol-1 Treten doch auch hier dieselen Konsonanten k, m, l, r neben dem Vokal auf, die nach RÉDEIS Annahme die Labialisierung zu ü verursachten." (UAJb. 41:249). ITKONEN kételyeinek indokoltságát az általunk felsorolt etimológiák is igazolják. Az e > o, valamint az e > p hangváltozást dokumentáló példák legnagyobb részében ugyanis (e >o: 1, 3, 4, 5, 6, 7; e >p: 1, 2, 3, 4, 5, 6, 7, 10) szintén veláris (-labiális) mássalhangzókörnyezet mutatható ki. Mivel magyarázható tehát az a körülmény, hogy ugyanez az e hang, ugyanazon környezetben, egyszer veláris-labiális, másszor pedig centrális-labiális hanggá fejlődött ? RÉDEinek igaza van a tekintetben, hogy a mássalhangzókörnyezet idézte elő ez utóbbi esetben a labializációt. Mi azonban — ITKONEN megjegyzéseit és saját tapasztalatainkat is figyelembe véve — hozzátesszük, hogy az előbbi esetben is hatott a mássalhangzókörnyezet, csakhogy ezek az előbbi hangváltozások (e >> o, e >> p) jóval korábban történhettek, mint az utóbbi hangváltozás, éspedig akkor, amikor a rendszer még az o üresen maradt helyének a betöltését kívánta. Ebben a korábbi periódusban a labializáció velarizációval párosult. Mivel az o helyének betöltésére irányuló követelmény az u >• û, ü > ù változás utáni időszakban lépett fel (1. előbb), nem értünk egyet RÉDEinek azon felfogásával, mely szerint az e labializáció ja ü-t eredményezett. Az ü >> û hangváltozás ugyanis — nézetünk szerint — jóval az é > û előtt lezárult, és az ü hang eltűnt a magánhangzórendszerből. Megismételjük tehát azt a gondolatunkat, hogy az e ó-vé (vagy ó-vé) labializálódott, majd pedig a 2. szótag zártabbá tevő hatására ú-vé zárult.