Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)
Szemle – ismertetések - Mészáros László: Gyula Káldy-Nagy, Kanuni devri Budin tahrir defteri 470
470 SZEMLE - ISMERTETÉSEK 4. A monográfiában feldolgozott családnevek nagy részét egy hivatalos adatgyűjtésből merítette a szerző. 1935-ben Kosiv és Nadvirna sztarosztájának közreműködésével néprajzi gyűjtést végeztek a huculnak számító községekben. (Ez a VINCENZ vizsgálta területnél nagyobb volt, mivel néhány nem hucul falut is belevettek.) A könyvből kiderül, hogy a szerző apja, STANISLAV VINCENZ néprajzkutató és író volt az, aki a gyűjtést kezdeményezte és a háború idején a gyűjtött anyag másolatát megőrizte. Az említett anyagon kívül a többit VINCENZ személyesen gyűjtötte össze, adatközlők segítségével. Végeredményben 70 hucul község teljes jelenkori személynévanyagát, több mint 100 000 adatot dolgozott fel. 5. A huculoknál is jól megfigyelhető a két névrendszer (vö. B. GERGELY PIROSKA: MJSyj. 14: 4) az írott vagy hivatalos („jele sy pyée") ós az élő vagy népi („jele sy klyőe") névrendszer együttes jelentkezése. A megkülönböztető nevek lehetnek egyéniek vagy az egész családra vonatkozóak. Ezeknek, valamint a hivatalos névnek a kombinációjából többelemű nevek jönnek létre. Pl. keresztnév -f- családnév -f- családi megkülönböztető név (Vasylyna Koríuk Serríukova) vagy keresztnév -f családnév + egyéni megkülönböztető név (Jurlco Plekincuk Semylo). (Hasonló magyar példákra 1. LŐRINCZE LAJOS: MNyj. 1: 85-6.) A hucul családneveket VINCENZ a következő nagy csoportokra osztotta: 1. keresztnévből alakult, 2. származásra: a) etnikumra, b) lakóhelyre utaló nevek, 3. foglalkozásnevek. (Ez utóbbiak egyúttal a hucul élet tükrözői is.) A leggyakoribb keresztnévi eredetű családnevek: Malcsymjufc, Savőuk, Danyüuk, Pavíuk, Petruk. A származásra utalók közül a leggyakoribb: Bojőuk, Bojko, Póíak, Dolenëuk, Jaremèuk. A foglalkozásnevek közül a leggyakoribb: Dutőak, Tkaèuk, Vatamaríuk, Rybaruk, Bodnaruk. Ragadványnevek a huculok körében is szép számmal előfordulnak. A névadás alapjául különféle növények (fák, gombák stb.), állatok (madarak, halak) neve, életkor, ruházat, társadalmi helyzet, foglalkozás, vallás stb. szolgált. A névadás okát — sajnos — nem minden esetben sikerült kideríteni. Külön fejezet foglalkozik a hucul nóvképzőkkel, ahol 229 képzőt sorol fel és vizsgál meg a szerző. A különböző eredetű nevek különböző eredetű képzőt kaphattak, s így jöttek létre olyan „hibrid" nevek, amelyekben a tő ukrán, de a képző román (Varvaruca) vagy fordítva (Todor'uk). Itt jegyezném meg, hogy a hucul személyneveket erős román hatás érte, de jelentős a lengyel nevek átvétele is. Kisebb számban magyar eredetű nevek is szerepelnek, pl. AndraS < András ; Husar < huszár ; Segedynec < Segedin (= Szeged). 6. VINCENZ a nagy múltú német és francia névtudomány hagyományaira támaszkodva, a szlavisztika eredményeit felhasználva vizsgálta meg egy nyelvjárás közösségének névkincsét. A megkövesedett családnevek rendszerét szembeállította a népi nevek gazdag, változatos rendszerével. Munkája nemcsak névtudományi szempontból figyelemre méltó, hanem a néprajz és a nyelvjáráskutatás számára is hasznos mű. A továbbiakban kiindulásként szolgálhat összehasonlító onomasztikai kutatásokhoz is. POSGAY ILDIKÓ Gyula Kaldy-Nagy: Kanuni devri Budin tahrir defteri (1546 — 1562) Ankara Üniversitesi Basimevi, 1971. (Ankara Üniversitesi Dil ve Tarih-Cografya Yavinlari: 177) 374 1. A hódoltság korának török összeírási jegyzékei, a tahrir defterek nemcsak gazdaság- és társadalomtörténeti szempontból értékesek, hanem a nyelvtudomány számára is nagyjelentőségűek. Mint BÁRCZI GÉZA hangsúlyozza, e defterek közzétételével „nyelvtudományunk és főleg történeti nyelvjáráskutatásunk olyan forrásanyaghoz juthat,mely számos eddig megközelíthetetlen vagy nehezen megközelíthető probléma megoldását teszi lehetővé. Általuk XVI. századi nyelvünkről s főleg annak hódoltságbeli állapotáról, nyelvjárásairól sokkal teljesebb képet tudunk rajzolni".1 BÁRCZI GÉZA elismerő szavait figyelembe véve nem kétséges, hogy KÁLDY-NAGY GYULA legújabb forráskiadványát, mely csaknem félszázezer személynevet tartalmaz, haszonnal és örömmel fogják forgatni a nyelvészet szakemberei is. A hódoltság korának jeles kutatója e kiadványában a budai liva 1546-os és 1562-es adóösszeírásait tette közzé; az értékes forrásmű tehát a teljes egészében leközölt szandzsákösszeírások csekély számát gyarapítja. 1 BÁRCZI GÉZA, A magyar személynevek XVI. századi történetéhez. MNY. 52: 157.
