Nyelvtudományi Közlemények 76. kötet (1974)

Tanulmányok - Kiss Jenő: Gondolatok az onomatopoézis kutatásáról néhány finnugor nyelvben. [Gedanken über die Onomatopoetikforschung in einigen finnisch-ugrischen Sprachen] 3

GONDOLATOK AZ ONOMATOPOÉZIS KUTATÁSÁRÓL 17 kruszpol 'koptat, nyű, vásít {csizmát)' (MNyszet. III, 242) is: az onomatopoetikus eredetű koszpol ~ kuszpol 'koptat, nyű, rongál, vásít, szaggat' (MTSz.) keveredett a német krispeln 'puhít <bőrt>' szóval, illetőleg nyelvjárási változataival (vö. A. KÖVESI: MNyj. 2: 79). A finn susuttaa (sussutada, stb.) 'hyssytellä, tuuditella lasta nukkumaan ; dúdolva, ringatva elaltatja a gyereket' kiformálódásában is számolnak idegen (svéd) hatással a finn etimológiai szótár szerkesztői: ,,Onomatop. sanoja, joissa voi olla vierasta vaikutustakin, vrt. ruots. sussa 'uinailla, nukkua' . . ." (SKES.). Annak megítélésében, hogy az említett lehetőségek közül adott esetben melyiket fogadjuk el, természetesen az etimológus személye is fontos szerepet játszik. Ugyanazon szó eredetkérdését másként láthatja az egyik, másként a másik kutató. Vannak olyan esetek is, amelyeknél a rendelkezésre álló adatok alapján nem lehet dönteni, ezeknél tehát mind a belső onomatopoetikus eredet, mind az átvétel körülbelül egyformán valószínű; vö. például babrál, bögöly, cavira, cibere, hemzseg, léha, mosztol, mutyi, 1. még condra (TESz.), finn pursto (SKES.); vö. még KANNISTO: FUF. 17: 141; TOIVONEN: FUF. 32:100—2; RÉDEI: Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen 173. 6.2. A talán általánosnak mondható gyakorlat az, hogy amennyiben jövevénynek tartható vagy vélhető szó esetében az onomatopoézis gyanúja merül föl, a kölcsönzést jóval kevésbé valószínűnek ítélik azon meggondolásból, hogy az onomatopoézis természetéből következőleg hasonló alakú és jelentésű szavak genetikailag, földrajzilag egymástól független nyelvekben is keletkezhetnek. Ezen az alapon utasít el sok etimológus korábbi jövevényszó-magyarázatokat (vö. például: EtSz. I, 215 babrál a., 553 buja és bufli a., 554 1. búg a., 790 csacsi a; KNIEZSA: SzlJSz. 823 gólic a., 837 harákol a., 842 hörpités a., 874 kukucskál a., 913 pisa a., 937 rücsköt a.; BENKŐ: MNy. 58: 87—90, 59: 286—97; SKES. pilli, pullea, reipas, rievä, riipiä a.; STEINITZ: DialEtWbOstj. 301 särdmt- a., 253 Sö%- a.; RÉDEI: Die syrjänischen Lehnwörter im Wogulischen 175 cülc a., 177 lémés a.; stb.). SCHIICHARDT — az EtSz. babrál címszava ürügyén és kapcsán — így nyilatkozott 1916-ban:, ,Itt és nemcsak itt, úgy látszik, az az alapgondolat, hogy hangutánzás és kölcsönvétel (legalább egyidejűleg) kizárják egymást. Én más állásponton vagyok . . . Egy idegen szó átvételét hangutánzó jellege elősegítheti . . ." (MNy. 12: 280; németül in: Schuchardt-Brevier 188). Nyilván igaza van ScHUCHARDTnak. ö azonban az említett elv túlhajszolása ellen lépett föl (az EtSz.-ban is vannak természetesen onomatopoetikus jövevényszavak; vö. I, 393 bicál a., 539 brinkol a., 540 brizgál a., 541 bruncsog a., 1248 csviringol a., 1283 dávorikol a., II, 1082 gargarizál a.). A probléma nem is ez, hanem az, hogyan tudjuk megnyugtatóan tisztázni az említett típusú szavak eredetkérdését. Onomatopoetikus szavakról lévén szó, különösen is figyelembe veendők a következők: a vizsgált szó alakváltozatai (vö. például KNIEZSA: SzlJsz. 915 pizse a.), a vele összefüggő köznyelvi és nyelvjárási szóelemek, tehát a szó családja (ha van ilyen); szóföldrajzuk; morfológiai szerkezetük; jelentésük. Ricsaj szavunk például jó magyar onomatopoetikus szónak látszik első pillanatra. Hangalakja, végződése (vö. robaj, zörej), jelentése is ezt látszik támogatni. Mivel azonban családtalan, a vele összefüggésbe hozható szlovák rycaj 'rikoltozás, ordítozás' viszont nem, a ricsaj jövevény voltában aligha kételkedhetünk (KNIEZSA: SzlJsz. 465). A pisál idegen eredetét viszont azért vethetjük el, mert a szónak számos alakváltozata él az egész magyar nyelvterületen (pisil, pësël, pesel, pösöl, pössent; pisa, pis, pes, pös 'húgy', stb.), s morfológiai szerkezete is onomatopoetikus eredetre 2 Nyelvtudományi Közlemények 76/1-2.