Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - B. Lőrinczy éva: Jakobson fonológiai elmélete egy magyar hangtani vizsgálat szemszögéből [Jakobson’s Phonological Theory from the Point of View of Hungarian Phonetic Analysis] 71

JAKOBSON FONOLÓGIAI ELMÉLETE EGY MAGYAR HANGTANI VIZSGÁLAT SZEMSZÖGÉBŐL 87 utáni helyzetben gyakran: közny. p/nyj. b (csipeg/csibeg ; compó/combó), illetőleg közny. 6/nyj. p (cibáljcipál; csámbolyog/csámpolyog). Ugyanez más helyze te kben ritkán vagy egyáltalában nem fordul elő. — 2. szó kezdetén bármilyen magánhangzó, de főként i előtt gyakran: a) közny. c-s/nyj s (csak/sak, csikar ijsikari) ; b) közny. cs/nyj. c (csepp/cepp, csiger feiger) ; c) közny. cs/nyj. s -\- a köznyelvi szóalakétól eltérő magánhangzó (csomolyogj sumujag, csirke/sürke) ; d) közny. cs/nyj. c -f a köznyelvi szóalakétól eltérő magánhangzó ( csütörtök/cs etertek ; i előtti példa nincs); e) közny. c/nyj. sz (ceruza/szer uza, cirmos/szirmos);f).közny. c/nyj. cs (cenzár/csenzár, cipekedik/ csipekedik). — 3. szó belsejében és szó végén két különböző mássalhangzó közül valamelyik — egyikük zöngés vagy zöngétlen felpattanó zárhang — a másikhoz hasonul: közny. pf/ny]. pp (copf/copp) vagy közny. pf/ny]. // (copfjcoff). Stb., stb. Ilyen és hasonló szabályok levonását anyagom megengedi, de ezek természetesen — mint föntebb, megfogalmazásuk során is igyekeztem ezt sejtetni — sohasem kivétel nélküliek. A nyelvi valóság ábrázolásában tehát csak akkor és úgy nyújtanak majd segítséget, ha érvényük arányaira és határaira is minden esetben rámutatunk. 41.3. Nagyjából ugyanígy vélekedem az igen/nem döntés nyelvtudományban való alkalmazásának lehetőségeiről is, amelyekkel ugyancsak JAKOBSON elméletén át néztem először komolyan szembe. Meggyőződésem, hogy ennek mint mérőeszköznek a felhasználása szintén sok esetben visz majd bennünket közelebb a nyelvi valóság megismeréséhez; különösen ha a nyelvi valóság ismeretében eleve számolunk azzal, s ezt nem szégyelljük minden esetben be is vallani, hogy a nyelvi tényekről nagyon sokszor, de nem mindig lehet igen/nem döntést hozni, hanem sokszor meg kell elégednünk annak a megállapításával, hogy kettőnél több eset van. Magam természetesen ezzel a szemlélettel igyekszem majd a fonémaoppozíciók vizsgálatában — az elmélet tanulságait is felhasználva minél egzaktabb eredményekhez jutni. 4 1 4. A legfontosabb tanulságot azonban természetesen az a felismerés jelentette számomra, hogy a kétértékű szembenállások vizsgálata JAKOBSON elméletében és más elméi« te kben, amelyekhez ennek révén szintén eljutottam, valamint napjaink sp; ciális kutatásaiban is, fontos szerepet játszik. A konkrét nyelvi anyag most sem volt rossz tanácsadó: a k/g, t/d-íéle oppozíciók olyan jelenségre hívták fel a figyelmemet, amely már több évtizede, a mai napig is számos kutatót foglalkoztatott és foglalkoztat. — Az pedig, hogy most kénytelen vagyok arra utalni: az ilyenféle hangbeli szembenállások anyagom tanúsága szerint nem mindig és nem föltétlenül binárisak, te hát hogy a gyakorlat az elmélete t megint csak részben igazolja majd, a föntiek után talán természetes is. 4 2. Könnyen fe lvetődhet még az a kérdés is: vajon a szóban forgó spe" ciális vizsgálat ad-e majd valamiféle többié te t az e lmélcti kutatásnak. Erre tulajdonképpen már az <. lőző pontban megtalálható a felelet: hiszen itt viszonylag részié te se n mutattam rá, hol és milyen vonatkozásban fogok eltérni JAKOBSON elméltétől Minden kutató, aki egy elméletet a gyakorlatban alkalmazni próbál, < lke rülhete tlenül a konkrét anyag tanulságaival és az ezek alapján kialakított saját nézeteivel állítja azt szembe. (SAUMJAN példája mutatja a le gjobban, hogy < z még a jó adaptáció e se tében is így van ) Az ilyenféle sze mbe állítások sorozata pedig okve tlenül az elméié t alakulását, ft jlődését