Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

A FINNUGOR ALAPNYELVE SZIBILÁNSOK ÉS AFFRIKÁTÁK KÉPVISELETEIRŐL 7 possible". Ezt azonban sem TorvoNENnek, sem másnak nem sikerült bebizonyítania. MÄGISTB szerint (Vir. 1953:311) a nyelvben végbement folyamatoknak idegen nyelvi hatással való magyarázata „on sekä kiitosta ansaitsevaa että joskus myös vaarallista". „Teoreettisesti ei ainakaan voida jyrkästi kieltää Postin substituutioteorioiden mahdollisuutta, ja käytännöll ise nini i n on näihin hämäriin kantasuomen kysymksiin mahdotonta käydä käsiksi" (uo.; kiemelés tőlem: H. L.). POSTI fejtegetéseiből — némi egyszerűsítéssel — az alábbi következtetéseket vonhatjuk le: a) a finnugor eredetű népesség, vagyis az ősfinnt beszélők szolgai módon igyekeztek utánozni indoeurópai származású,* azaz balti és germán anyanyelvű szomszédaiknak — a POSTI kreálta — torz finn kiejtését, b) a baltiak és a germánok azzal a minimális nyelvérzékkel sem rendelkeztek, hogy a feltehetően tartós együttélés ellenére egy, az övékétől eltérő nyelv fonémarendszerét — legalábbis bizonyos fokig — elsajátítsák. Megjegyzés: POSTI a fokváltakozás kialakulását is germán hatással magyarázza (1. a 75. laptól). Akaratlanul is felvetődik az olvasóban az a kérdés, hogy a finnségi nyelvekénél sokkal gazdagabb, színesebb fokváltakozási rendszerrel rendelkező lapp nyelvjárásokban vajon miért nem következtek be a „finn —>- germán -*• finn"-féle hanghelyettesítések? Vagy a fokváltakozást a lappok csak az intenzív finn-germán érintkezések, azaz az ősfinn kor vége felé „tanulták el" a finnektől és fejlesztették azt tovább, a szubsztitúciók elől azonban határozottan elzárkóztak ? 3. ALO RAUN a finnugor konszonantizmusról szóló tanulmányában (Somé Problems of Proto-Finno-Ugric Consonants. Essays in Finno-Ugric and Finnic Linguistics. Bloomington — The Hague. Uralic and Altaic Séries. Volume 107. 5—44) feltételezi (38—9), hogy az uráli és a finnugor alapnyelvben a szibilánsok csak szókezdő és szóvégi helyzetben, míg az affrikáták csak szóbelseji helyzetben jelentkeztek. A kiegyenlítődés már csak a finn-permi alapnyelvben következett be. RATJN egyébként ezt már korábban is felvetette (Lause- ja sanafonetiikka. Vir. 1961:37 — 8). STEINITZ sokkal rugalmasabban fogta fel ezt a kérdést: szerinte a szibilánsok és a nekik megfelelő affrikáták jelentkezése kombinatorikus szabályokhoz volt kötve (FgrKons. 15, 26, 27). JOKI szerint viszont az ősszamojédra, sőt az uráli alapnyelvre is lehet rekonstruálni szókezdő affrikátát (Vir. 1960:357). Finnugor részről is ellene mond RAUN feltételezésének az a tény, hogy számos olyan etimológia van, amelyek egyértelműen szókezdő affrikátára, ül. szóbelseji szibilánsra utalnak. Abból semmiképpen sem szabad messzire menő következtetéseket levonnunk, hogy viszonylag kevés uráli vagy finnugor eredetű szóban számolhatunk alapnyelvi affrikátával, hiszen nem lehet azt várni egyetlen nyelvtől sem, hogy minden fonémájának megközelítően azonos legyen a megterheltsége. Sőt, bizonyos fonématípusok megterheltségében is megfigyelhetők általános törvényszerűségek (MELIKISCHWILI, Einige universelle Gesetzmäßigkeiten in dem System der Affrikaten. 72 [A „Theoretical Problems of Typology and the Northern Eurasian Languages" c. kötetben, Budapest, 1970. 63 — 73]). 4. HARTMUT KATZ (Randbemerkungen zur Entwicklung der finnischugrischen Affrikaten und Sibilanten im Ugrischen. Kézirat; rövidesen megjelenik az ALH-ban.) az „előugor" korra az alábbi szibilánsokat és affrikátákat