Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)
Tanulmányok - Rot A. M.: A nyelvi kontaktusok kérdéseiről [cirill] 49
A NYELVI KONTAKTUSOK KÉRDÉSEIRŐL 67 nyai között a nemzeti nyelvek az egyenjogúság és a kölcsönös gazdagodás alapján fejlődnek. A kétnyelvűség jelentősége korunkban nem hogy csökkenne, hanem, ellenkezőleg, növekszik. ,,A mi időnkben — állapítja meg B. A. LARIN — az egynyelvűség nagy területen átengedi helyét a kétnyelvűségnek és többnyelvűségnek. A legszélesebbkörű nemzetközi kultúrcsere, a változatos és szilárduló kapcsolatok a kétnyelvűség mind nagyobb elterjedéséhez vezetnek".67 A Kárpátontúlon élő 18 nemzetiség kétnyelvűségével és többnyelvűségével kapcsolatos jelenségek megfigyelésénél megállapítottuk, hogy alaptalanok egyes nyelvtudósoknak azon kijelentései, amelyek szerint előfordulhatnak a huzamos idejű, tartós kétnyelvűség esetei, amikor egész csoportok használhatják mindkét nyelvet szembetűnő torzítások nélkül. A természetes kapcsolatok viszonyai között — V. J. ROSENTSVEJG szavai szerint — a ,,keveretlen" kétnyelvűség igen ritka jelenség.68 A kétnyelvűség jellege jelentős mértékben még attól is függ, milyen módszerrel — természetes vagy mesterséges módszerrel — tanulták a másik nyelvet, más szóval, vajon a másik nyelvet beszélgetéssel, imitatívan, idegen nyelvű személyekkel folytatott közvetlen gyakorlati érintkezéssel sajátították-e el, avagy pedagógus vezetésével tanulták valamilyen tanintézetben. Az első esetben a nyelvek kölcsönhatásának intenzitása jóval nagyobb. Ugyancsak ismeretes, hogy a másik nyelv ismeretének foka sok tekintetben attól függ, hogy az illető személynek milyen korában jött létre a kétnyelvűség: a gyerekek és a felnőttek kétnyelvűsége között eléggé jelentős az eltérés. A felnőttek akkor sajátítják el a másik nyelvet, amikor anyanyelvi jártasságuk már szilárd automatizált rendszerré alakult ki, amely igen nagy hatással van a másik nyelvben való, még csak kialakulóban levő jártasságra. A nyelv imitativ tanulásának viszonyai között a felnőttek azért követnek el sok hibát, mert önkénte le nül is anyanyelvi megszokásaik szerint igye kéznek elemezni az idegen nyelvet Ezenkívül a felnőtteknél az anyanyelv különösen szorosan összefügg különféle külső körülményekkel, az anyanyelvnek érzelmi nimbusza van, homályos visszaemlékezések és előítéletek fűződnek hozzá. Ezért a felnőttek rendszerint csak nagy nehézségekkel tudják megváltoztatni nyelvüket. Az amerikai magyarok körében például sokan vannak olyanok, akik több évtizedet éltek le Kanadában vagy az Egyesült Államokban, és mégis megőrizték nyelvüket. Ha viszont a kétnyelvűség gyermekkorban alakult ki, amikor a nyelvi magatartás programja az anyanyelven még csak kialakulóban van, akkor sokkal könnyebbe n és gyorsabban lehet jártasságot szerezni más nyelvben. A gyerekek sikeresen küzdik le az anyanyelv befolyását, és a másik nyelvet, természetesen, helyesebben beszélik, mint a felnőttek. Emiatt sok pedagógusnak az a véleménye, hogy az iskolában minél előbb meg kell kezdeni az idegen nyelv tanítását. Egyes nyugati tudományos körökben igen elterjedt volt az az elmélet, hogy a kétnyelvűség árt az ember szellemi fe jlődésének. I. EPSTEIN, E. LUDOVICY és mások ,,asszociációs pszichológiájának" hívei szerint a gondolkodás az eszmék és a szavak asszociációja, tehát bizonyos eszme és idegen nyelvű szó között közvetlen kapcsolat jöhet létre.68 Viszont egy nyelv ismerete okvet-67 B. A. JIAPHH, Y (})HjiojiorHn 6jiH3Koro öynymero. HayMHbie AOKJiaau Bbicuieü IIIKOJIM. OHJioJiorHMeCKHe Hayi<H, 1963 1/21, 192. 68 K). O. HCnvKTEHKO, MOBHÍ KOHTaKTH . . . 34—35 lapok alapján. 69 Ld. erről részletesen — K). O. HCnYKTEHKO, MOBHÍ KOHTaKTH,. . .,36—38. 5*
