Nyelvtudományi Közlemények 74. kötet (1972)

Tanulmányok - Honti László: Észrevételek a finnugor alapnyelvi szibilánsok és affrikáták képviseleteiről [Bemerkungen zu den Vertretungen der Sibilanten und Affrikaten der finnisch-ugrischen Grundsprache] 3

16 HONTI LÁSZLÓ az né folytatójaként s-szel találkozunk, más — nem finnségi — nyelvekben viszont megőrződött sok esetben a nazális is. Ebből semmiképpen sem szabad azt a következtetést levonnunk, hogy az uráli, finnugor stb. alapnyelvnek az a nyelvjárása, amelyből évezredek (!!!) múlva a finn kialakult, csak a nazális nélküli változatot ismerte, míg az né hangkapcsolatot megőrizte (^>nt). Teljesen kizártnak tartom tehát, hogy pl. a finnugor alapnyelvben rendszerbe nem foglalható, kaotikus né ~ 6 és ne ~ c váltakozás lett volna, s bizonyos mai finnugor nyelvek szavaiban egyszer e kapcsolatokkal, másszor pedig csak az affrikátákkal kell számolnunk, míg a többi rokon nyelv azt igazolja, hogy az alapnyelvre az illető szókban mássalhangzó-kapcsolat teendő fel. Ennek egyértelműen ellentmondanak az etimológiák is, 1. 42 — 56, 111 — 120. Nem magának a váltakozásnak a lehetőségét vonom kétségbe, de ha volt ilyen, akkor az a paradigmában volt lehetséges, ami az obi-ugor nyelvekben ma is élő jelenség. Minthogy szinte minden finnugor nyelvben találkozunk az alapnyelvi ne, ne esetében nazálisos és denazalizált folytatóval, arra gondolhatunk, hogy ez a jelenség alapnyelvi paradigmatikus, nem pedig interdialektális váltakozás nyomait őrzi, de a váltakozástól független denazalizációval is számolni kell. GERHARD GANSCHOV a finnugor alapnyelv névszótöveivel foglalkozó cikkében (Zur Geschichte der finnisch-ugrischen Nominalstämme. SFU VII, 239 — 49) arra az eredményre jutott, hogy a finn-volgai nyelvek tanúsága szerinti, állítólagos e-tövű névszók valójában csak a szuffixumos alakokban ismerték az e vokálist, nominativusban mássalhangzós (csonka) tövük szerepel. Úgy vélem hogy e csonka tő jelentkezhett &CV szerkezetű szuffixumok előtt is, és ilyenkor jöhetett létre az né ~ c, né ~ c váltakozás: né 4- CV > éCV, né + CV > cCV. Ha az igeragozásban is volt teljes és csonka tő, ugyancsak biztosítva volt az ilyen váltakozás feltétele (vö. vog. TJ tönst 'er steht' ~ tosnë 'er würde stehen'). ,,,EleJ10 B TOM, MT0 H3bIKH, pa3BHBIHHecfl H3 O^HOrO H TOrO >Ke »OÖlUerO H3HKa«, coxpaHHioT He TOJibKO onpeßejieHHbie ApeBHHe qepra, HO H ycTofiqHByK) CKJlOHHOCTb K TOWfleCTBeHHblM JW6o CXOßHbIM H0B006pa30BaHHHM. BcneflCTBHe 3Toro HeKOTopbie 3JieMeHTbi oömero H3biKa Hcqe3aioT öeccjieÄHO HJIH ocTaBJinioT cjieÄbi CTOJib cjiaöbie, qTO HX Hejib3H 3aMeTHTb, ecjiH »OÖIHHH H3bii<« 4>aKTHqecKH He H3BeCTeH" (A. MEILLET, CpaBHHTejIbHblH MeTOÄ B HCTOpHMeCKOM H3HK0-3HaHHH. MocKBa, 1954, 20). Megjegyzés: Lehetségesnek tartom, hogy az né ~ é, ne <~ c paradigmatikus váltakozás csak a finnugor alapnyelvben alakult ki, az uráliban még nem volt, mivel az uráli szócsaládok szamojéd tagjai a nazálist tartalmazó kapcsolatokra utalnak (vö. COLLINDER, CompGr. 137 — 8, 139 — 40), feltéve, hogy az né-t képviselő szelkup s külön nyelvi denazalizáció eredménye. 8. 1. Mint már említettem, STEINITZ feltételezte, hogy a finnugor alap" nyelvben az affrikátáknak és a szibilánsoknak bizonyos pozíciókban való jelentkezése kombinatorikus szabályokhoz volt kötve (FgrKons. 15, 26, 27). COLLINDER viszont már alapnyelvi „affrikáta ~ szibiláns" váltakozást tételez fel (CompGr. 53, különösen: 92). Ez a feltevés olyan etimológiákon alapul, amelyekben a finn-permi ág c-re, az ugor ág pedig s-re (> 5) utal. Váltakozás helyett ez esetben célszerűbb azzal számolnunk, hogy az ugor alapnyelvben bizonyos körülmények között dezaffrikáció következett be. Különösen szókezdő helyzetben nem indokolja semmi sem az „affrikáta ~ szibiláns" váltakozást.