Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 67 értesülünk, hogy a váradi káptalanhoz tartozó román településekben „Kenezii singulariter de more consuetudo dánt . . lodicem", a belényesi uradalom I600-l>ól származó urbáriumában hasonló megjegyzés található (Anlnstlst. din Cluj. V., 64). A csergét tehát a vlach terminológia elemei közé számíthatjuk. Ez a feltehetően valóban legkorábbi román jövevényszavunk azonban egyéb tanulságokkal is szolgál: a közvetlen népi érintkezés során átvett balkáni vándorszavak — ezek nem ritkán éppen kultúrszavak is *- esetében igen g y ak o r i, ha ugyan nem törvényszerű, a többszörös etimológia. Magát a vlach terminológiát is az eddiginél valamivel tágabban lehet értelmezni. Nem helyes leszűkíteni pusztán a kisállattenyésztés, elsősorban a juhgazdálkodás szókincsére, hanem természetszerűen idevonhatok a gyapjúfeldolgozás, ennek során a szövés-fonás egyes terminusai, továbbá bizonyos szervezeti—közigazgatási kifejezések is. 1.13. A már említett zondis elemmel hosszabb cikkben foglalkozik D. PRODAN (CercLingv. VII., 142 — 7.). A DocVal. kiadóival szemben, akik ezt közvetlenül egy közópbolgár sqdiji 'bíró'-ból magyarázzák, helyesen jegyzi meg, hogy itt sokkal inkább a ma már kihalt román síndie 'falusi bíró' jelentkezik, és a román szót egy oklevélkiadványból szláv nyelvi környezetbe ágyazva, de egy másik román szóval együtt idézi: H CBeM woyAe^eM H CBeM CÏ>HJI;&M (BOGDAN: Documentelelui iStefancel Mare. Bucuresti 1913. IL, 361.). A sçdija-hol származó román szó megléte ezzel valóban igazolva van, mivel a régi bolgár q egyik román megjelenési formája a cirill jegyekben rejlő ín. Nem valószínű azonban PRODAN azon állítása, hogy a tárgyalt locus-ban maga a román szó van jelen. O egy többes számú román síndii-ből indul ki és ablativusról levén szó a helyesnek gondolt zondüs helyett íráshibát tesz fel (uo. 147). Román szónak a 14. század eleji erdélyi írásbeliségben való megjelenése kissé szokatlan lenne, ezért úgy gondolom, hogy egy már megmagyarosodóban levő *szondia elemről van szó és ebben az esetben nincs is íráshiba. A román î a magyarban a gyakoribb * mellett nem egyszer o-kónt is megjelenik. Ezt mutatja a brindza elsőként és éppen latin szövegben megjelenő magyar bronza változata, amelyet a szokottabb brinza csak jóval későbben követ (vö. TESz.). Hasonló a helyzet a most tárgyalt szó esetében is, ez három évszázados szünet után mint szindia ~ zindia sűrűn előfordul a fogarasföldi Rákóczi birtokok 1637 és 1648 közötti összeírásaiban (RákGazdlr. 475, 487, 491). 1.21. Korai román jövevényszavaink történetének egyik jellemzője, hogy számos esetben az első megjelenést hosszú, esetleg több százados némaság követi. E jelenség előzetes jelzésére most csak két példát mutatok be. BLBDY az MTSz.-re hivatkozva veszi fel művébe a kaskavált, a szó azonban már 1683-ban Bornemissza Anna fejedelemasszony gazdasági irataiban megjelenik: ,,fogarasi udvarbíránk . . . administrait tárházunkban odavaló proventus kaskavale sajt árát" (SZÁDECZKY 300). BLÉDY-nél még nem szerepel az abrudány 'havasi román zsellér' (Gyalui Urb. 1737 — 1740-es adatok: 378 — 9, 406). Ez a szó csak a legutóbbi évek nyelvjárási gyűjtései során bukkant fel újra Domokosról: brudány 'csebreket áruló havasi ember' (NylrK. VIL, 279; az átadó román szó nyilván abrudean 'abrudi', de ebben a formában szótárban nem találtam). Az utóbbi esetben minden valószínűség szerint nem annyira ,,lappangás"-ról, mint ismételt, egymástól független átvételről van szó, és ez a közvetlen népi érintkezéssel terjedő szókölcsönzésben törvényszerűnek tekintendő. 5*