Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Róna-Tas András: Mongolian Studies 470

470 SZEMLE - ISMERTETÉSEK Egy ilyen jelentőségű munka igazi bírálata csak egy azonos tárgyú, de jobban megírt munka lehetne. Ettől azonban messze vagyunk, s ha egy nagy lépéssel előrejutottunk, az elsősorban RÄSÄNEN úttörő munkájának köszönhető. Az ő eredményeire építve, azokat vitatva vagy elfogadva fognak tovább haladni a török etimológiai kutatások. Az elmondottak sem a könyv hiányosságaira, csak sajátosságaira kívánták felhívni a figyelmet. A könyv technikai szerkesztőjét, KECSKEMÉTI ISTVÁNt nehéz, fáradságos és gondos munkájáért dicséret illeti. Hasznos volt, hogy a könyv a nyomtatott lapok közé kötött üres oldalakkal is megjelent. RÓNA-TAS ANDRÁS Mongolian Studies Edited by Louis Ligeti. Budapest 1970, Akadémiai Kiadó. Bibliotheca Orientalis Hunga-rica XIV. 590 1. Ez a mongolisztikai gyűjteményes kötet II. Nemzetközi Mongolisztikai Kongreszszus (Ulánbátor 1970. aug. 4—aug. 18) tiszteletére jelent meg és nyolc magyar valamint huszonhat külföldi szerző tanulmányát tartalmazza. A kötet kitűnő keresztmetszetét adja a nemzetközi mongolisztika legújabb eredményeinek, problémáinak. A gyűjtemény nyelvészeti jellegíí cikkei túlnyomó többségükben a mongol nyelvtörténet kérdéseit taglalják. PENTTI AALTO (Zum Periodenbau im Mongolischen mit besonderer Berücksichtigung des Mongqol-un niuca tobóa'an, 9—22) a mongol összetett mondat szerkezetét vizsgálja az igei névszók és a finit igei formák funkcióinak szempontjából. T. A. BERTAGAEV (Ön the Etymology of a Colour Name in Mongolian, 67—70) a mongol köké ,,kék" szó eredetét kísérli meg feltárni. Szerinte a szó eredetileg a mongolban is ,,ég, heaven" jelentésű volt, s ezért az ősi szókincs körébe tartozik és nem török jövevény. A szót kapcsolatba hozza a középmongol hoqtoryui ,,ég" szó *hoq elemével. SHIRO HATTORI (The Length of Vowels in Proto-Mongol 181—193) egy korábban mongol nyelven megjelent (Studia Mongolica 1:12, 1959) és azóta élénk vitát kiváltott cikkének bővített változatában (japánul 1. Gengo Kenkyu XXXVI, 1959) megkísérli annak bizonyítását, hogy az ősmongolban eredeti hosszú magánhangzók is voltak. LIGETI LAJOS (Le tabgatch, un dialecte de la langue sien-pi, 265—308) vizsgálat alá veszi a kínai forrásokban az i. e. III. évszázad óta szereplő szien-pi törzsszövetséghez tartozó etnikai csoportokat. Ezek közül eddig a legvitatottabb az i. sz. IV—VI. században jelentős befolyáshoz jutott tabgacs vagy t'o-pa törzs és nyelve, melyet a rendelkezésre álló kínai glosszák és értesítések alapján a kitaj nyelvhez közelálló ómongol nyelvjárásként határoz meg. SICHIRO MURAYAMA (Die Entwicklung der Theorie von den primären langen Vokalen im Mongolischen, 359—370) az ősmongol hosszú vokálisokról folyó vitát foglalja össze, melyből különösen a nehezen hozzáférhető japánul megjelent cikkek ismertetése értékes (NOMURA, KOBAYASI, MTJRAYAMA, HATTORI). Murayama szerint a Mongolok Titkos Történetének kínai átírásában is megtalálhatók az eredeti hosszú magánhangzók nyomai (dö, dö : do, dö). D. SINOR (Mongol and Turkic Words in the Latin Versions of John of Piano Carpini's Journey to the Mongols (1245—1247), 537—551) rámutat arra, hogy a csak nemrégen előkerült ún. Tatár Elbeszélés szoros kapcsolatot mutat fel Piano Carpini beszámolójával. SINOR az ebben található 18 szó közül kilencről mutatja ki, hogy mongol, és szemben Poppéval (Id. JSFOu LXVIIL3) a Tatár Elbeszélés mongol adatait a XIII. századra hitelesnek tartja. K. THOMSEN (Bemerkungen zur reflexiv-possessiven Deklination der Geheimen Geschichte, 553—559) egy másutt kifejtett nézetének (Aspects of Altaic Civilisation, 1963, 235—237) szempontjából vizsgálja meg a Mongolok Titkos Történetében előforduló visszaható birtokos személyragok eseteit. A nominatívuszi, genitívuszi és akkuzatívuszi formák keveredő jelöléséből arra következtet, hogy ezek kiejtétése az MTT ujgur írásos eredetijének korában már egybeesett, és a kétszótagos írásmód itt is hosszúságot jelent. M. WEIERS (Zur Frage des Verhältnisses des Altmongolischen zum Mittelmongolischen, 581—590) szerint az ujgur—mongol írás nem egy korábbi nyelvállapotot tükröz szemben a kínai és pagszpaírásos szövegekével, hanem egy nagyjából azonos nyelvállapot eltérő nyelvjárási változatát. A mai mongol nyelvek különböző problémáival is számos érdekes cikk foglalkozik. F. AUBIN (Les mesures manuelles et par référence au corps chez les Mongols. Note de folklore juridique, 23—56) a Mongol Népköztársaságban és a franciaországi kalmükök között végzett gyűjtése alapján részletes vizsgálat alá veszi a mongol mértékegységek \