Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 85 feljegyezzék. A Bornemissza Anna feljegyzéseiben szereplő adatok valószínűleg Máramarosból valók. Sajátos, nyilván a népi humoron alapuló magyar jelentéséről 'kisgyerek kezeslábas ruhadarabja, mellesnadrágja', BLÉDY még nem ad számot. 4.223. A román cumpänä először 'mérleg' jelentésben került át nyelvünkbe: 1716: ,,egy rósz compona" (HOklSzj. 118; további adatok: 12, 52, 136 stb.). Az eddigi irodalom a szót csak PPB-től tartotta számon (így KNTEZSA is: SzlJsz. 863). A kompona alakváltozatainak és jelentéseinek történetével most nincs módunk foglalkozni, érdekességként csupán azt jegyzem meg, hogy a legfrissebb gyűjtések ma már csak 'kútgém' jelentésének élő voltáról tanúskodnak. 4.224. A 18. század elején jelenik meg a 'sajtnyomó vályú' jelentésű krintais: 1716: „egy sajtoló terinta". (HOklSzj. 122). A körvetkező adatot ugyanez a forrás csaknem száz évvel későbbről, 1809-ből kerenta alakban közli (83). A román crintä a magyarrá válás során számos belső hangfejlődést mutató alakváltozatban terjedt el. Ezek körülbelül olyan képet adnak, mint amilyent a kirlán kapcsán bemutattam: krinta ^^ 1er enta, kirinta ^ kerenta, kilinta ->y kelenta. BLÉDY e szómik a régi adatait nem ismeri. 4.23. Jellegzetes pásztorhangszer a furulya, s mint ilyent a vlach terminológia elemeként a TESz. vándorszóként tárgyalja, de ugyanakkor állást foglal a románból való átvétel valószínűsége mellett is. Tulajdonnévként már a 17. századtól adatolja, azóta azonban előkerült két e századból való köznévi adalék is: 1643: ,,igen vígan laktak ő ngok. Veselíny uram háta megé állotta Rigót, az fejedelem két fruglásssl együtt" (ErdOrszEml. X., 361), 1696: ,,Ade frulje, mert az vérem kezde posdulni" (NylrK. I., 143). Koraibb az első köznévi előfordulásnál a Bethlen Miklós önéletrajzában előforduló pakulár-furulya is (I., 124). Ezek az adatok mind erdélyiek és jellemző, hogy Bethlen Miklósnál egy másik román jövevényszóval összetéve jelenik meg; mindez pedig a románból való magyarázatot erősíti. Lényeges momentumnak érzem azonban a mcst bemutatott alakváltozatok hangtani arculatát is. A román fluiera végartikulusos fluiera átvétele során a két liquida nem is szokatlan kombinációs helycseréje következett be (erre mutat a TESz. első köznévi, Apor Pétertől származó frulya adata is), a frulje pedig egy román hímnemű fluier hasonló metatézisével keletkezhetett. Nehezebben magyarázható a fruglás, fruglya, furuglya stb. alakokbari levő g. Hasonló hangkörnyezetben való, nyilván elhasonulásos megjelenésére egy felsőőri német jövevényszóban Kiss LAJOS hívta fel a figyelmemet: bajor—osztrák Marille 'sárgabarack' > marilla (MNy. XXXIII., 347) ~ marigla (MTsz.). Ha egy megfelelő *frulla alakot nem is tudunk kimutatni, de a TESz. már 1647-ből Furollyás, tehát hosszú mássalhangzós személynevet idéz. 4.24. Az állattenyésztéssel, közelebbről a juhtartással kapcsolatos az a hét ételnév is, amelyet a 17—18. század folyamán a románból átvettünk: bálmos, kaskavál, pita, ill. buzsenyica, gulászta, mamaliga, tokány. 4.241. A buzsenyica már BLÉDY adatolásában is szerepel 18. századi román jövevényszavaink között, de a gulászta, a mamaliga és a tokány nála csak modern forrásokból jelenik meg. A buzsenyica 'szárított füstölt juh- v. kecskehús' (< román bujenitä 'ua.') a rideg állattartásra, az emberi táplálék tartósítására utal. Forrásai alapján BLÉDY e szót hajlandó részben az ukránból kölcsönzöttnek tekinteni. E,feltevés azonban szükségtelen, mivel ott füstölt disznóhúst jelent, míg a románban és a magyarban kecske húsára vonatkozik.