Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR, NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 79 leglényegesebb az önálló Erdély kialakulása és az itt felvirágzásnak induló Írásbeliség, az államnyelv rangjára emelt magyar nyelvhasználat, az e századból lényegesen több rendelkezésre álló forrás. Nagyon valószínű, hogy a vlach terminológia egyes elemei már korábban is bekerültek nyelvünkbe, csak megfelelő forrásanyag hiányában nem (vagy még nem) mutathatók ki. A tulajdonnevek, mindenekelőtt a helynévanyag vizsgálata e feltevésem mellett szól. Nem szabad végül azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy a századok előrehaladtával Erdély népességében a románok mind nagyobb súlyt. nyernek, népeink között az érintkezés egyre gyakoribbá válik és a török elnyomás elleni közös küzdelemben meg is szilárdul. A több évszázados egymás mellett élés során a két nép egyre jobban megismeri egymást, a vándorló életmódot folytató román pásztorok mind nagyobb területen terjesztik el sajátos szókincsüket és az ilyen elemeket esetleg a mesterségüket eltanult magyarok is magukkal viszik. A mind nagyobb területen történő és egyre sűrűbbé váló érintkezés során nemcsak az átvett elemek száma szaporodik, hanem ezek, pontosabban ezek közül a társadalmilag legfontosabbak mind mélyebben ágyazódnak be a magyar szókincsbe.* A 17—18. század 4. A 17. és 18. században a kutatásban felhasználható forrásanyag kibővül és sokrétűvé válik. Több kiadásban jelentős szótárak jelennek meg (MA., PP., SzD. stb.). Felvirágzik az erdélyi szépirodalom és ezen belül is megnő az oldottabb hangot lehetővé tevő memoárok száma (Bethlen Miklós, Bethlen Kata, Kemény János stb.). A reformáció anyanyelvi igehirdetése, a vele és az ellenreformációval kapcsolatos hitviták is közelítik az irodalom nyelvét a népnyelvhez. (Nem tekinthető puszta véletlennek, hogy a NySz. román jövevényszavainkra vonatkozó adatainak nagy része éppen ilyen természetű szövegből került elő.) Igen gazdag anyagot, az előbbiekhez hasonlóan számos első előfordulást szolgáltat a GyaluiUrb., a MAKKAI LÁSZLÓ kiadta RákGazdlr., Bornemissza Anna fejedelemasszony gazdasági iratai, nem utolsósorban pedig a HOklSzj. Mindezek a források és sok más egyéb, amint erre a megfelelő helyeken hivatkozom is, természetesen nem ismeretlenek a kolozsvári kutatók számára sem, de tudomásom szerint még csak vázlatos jellegű áttekintés sem látott napvilágot az e két században újonnan jelentkező román elemekről. 4.1. A rendelkezésre álló forrásanyag gazdagodásával együtt jár, hogy a most tárgyalt két évszázad során több mint száz új elemmel bővül román eredetű szavaink száma. Bármily tekintélyes is azonban ez a mennyiség (pusztán az összehasonlítás kedvéért említem, hogy BLÉDY mindössze 22, illetve 35 ilyen szót közöl, de ebben jócskán benne foglaltatnak azok is, amelyeket most már korábbról is ismerünk), mégsem jelent akkora fordulatot, mint a 16. század. E feltevésemet csak részben alapítom arra a meggondolásra, hogy a gazdagabb forrásanyagban feltűnő új szavak egy része már minden bizonnyal korábban átkerült nyelvünkbe, noha ez nem dokumentálható. Ennél lényege* A 16. századból kimutatható román jövevényszavaink száma ismét megszerezhető eggyel. Egy 1599-ből származó kolozsvári harmincadjegyzék szóanyagából közli SZABÓ T. ATTILA a kantár 'félmázsás súlyegység' elemet. E szóval részletesen foglalkozom jelen dolgozatban (ld. 109),