Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bakos Ferenc: A magyar nyelv régebbi román elemei és a közvetlen népi érintkezésen alapuló szókölcsönzés néhány kérdése. [Les anciens emprunts roumains du hongrois et quelques problemes de l’emprunt lexical par contact direct] 65

A MAGYAR NYELV RÉGEBBI ROMÁN ELEMEI 69 Szatmarból és Hajdú-Biharból is: ÜMTSz.) vagy esetleg ukrán és szlovák közvetítéssel is számolnunk kell, mivel a román szó vlach elemként az összes környező népek nyelvébe, tehát az északi szlávba is átkerült. Ugyanakkor azonban a MNyA. (Limbus 226) térképlapja azt is egyértelműen ábrázolja, hogy Nyugat-Szlovákia magyar anyanyelvű lakóihoz a kosár csakis a szlovákból származhatott. 1.4. A 14. századból tehát négy román eredetű jövevényszavunk van. Ez azonban csak az első pillanatra meglepő, hiszen ebből a korból Erdélyből már elég jelentős román névanyaggal rendelkezünk; a probléma az, hogy az illető nevet viselő személy milyen nyelven beszélt. Tekintve, hogy a 14. században Erdély különféle területein már elég jelentős román lakosság élt, elképzelhető az is, hogy a későbbi kutatás más román jövevényszavakat is kimutat majd e századból. Könnyen lehetséges, hogy a vegyes lakosságú területeken már más, a románságra és életmódjára jellemző szavak is átkerültek nyelvünkbe, ezeket azonban az írásbeliség nem rögzítette vagy még nem kerültek elő. A most tárgyalt elemek feltétlenül a közvetlen nyelvi érintkezésből kerültek át a közigazgatás nyelvébe: tisztségviselők nevei (krajnik, szindia), adóba adott szőttes (cserge), végül a legelő váltós állattenyésztés műszava (kosár). Utóéletük is evvel kapcsolatos. A szindia a sajátos fogarasi közigazgatás megszűnése után nem kerül elő, a krajnik a feudális szervezettel együtt avul el, ezzel szemben a kosár a regionális köznyelv elemeként széles területen elterjedt, a cserge pedig (BLÉDY a 15. századtól adatolja) — nyilván az erdélyi írók művei alapján — mint egyfajta háziszőttes neve többé-kevésbé az irodalmi nyelvbe is bekerült. A 15. század 2. A jelenleg rendelkezésünkre álló adatok alapján a 15. században megjelenő román jövevényszavainkról az eddiginél jóval gazdagabb képet alkothatunk. Bár könyvében BLÉDY az egy kaliba kivételével valamennyi e században jelentkező román eredetű szavunkról említést tesz, a 15. századból csak az alakort, a berbécset és a katrincát említi. 2.11. Az alakor román származása (< rom. alac 'tönköly') általában elfogadottnak tekinthető (szóföldrajzi—történeti térképét SZABÓ T. ATTILA állította össze: StUnBB. 1962/2.24), a szóvég alakulása azonban némi kételyekre adott alkalmat (TAMÁS: Róm. 199. 1., 172. j.; TESz.). 2.12. Berbécs szavunk 15. századi meglétére BLÉDY még csak személy -névi adatot tudott közölni, azóta HADROVICS LÁSZLÓ és Kiss LAJOS kutatásai során Máramarosból, 1458-ból köznévi használata is bizonyítást nyert: castrones vulgo Berbech (MNy. LXI., 483). Maga az átadó román szó helynévként 1443-ban jelenik meg (Bogdán 130). 2.13. Időrendűségüket tekintve 15. századi román jövevényszavaink számbavételét a katrincávsd kellett volna kezdeni, hiszen már a század első éveiből jelentkezik (SchlSzj. 1875.; katroncha). Az idézett helyen levő adat román származását igazában elsőnek Kiss LAJOS bizonyította be (NytudÉrt. 38. sz. 174—5). Az ott elmondottakhoz még annyit tennék hozzá, hogy ez a Huszita Biblia egyik részét tartalmazó s időben nagyon közeli MünchK.-ban is megvan, azaz román nyelvterületen is keletkezhetett. Ugyanebben-egy másik román elem is előfordul. Az akcsa román eredetének lehetőségére már ALEXICS