Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)
Tanulmányok - Róna-Tas András: Martti Räsänen, Versuch eines etymologischen Wörterbuchs der Türksprachen 466
466 SZEMLE - ISMERTETÉSEK 194. 1.: A csukcs-kamcsatkai nyelvek magánhangzó-harmóniája nem azonos az uráli nyelvekével. Ez utóbbiakban a harmónia a palatális-veláris elv szerint történik, míg az előbbiekben a horizontális nyelvállás a döntő, tehát e és o, ül. i és u állhat egymás mellett, de e és i nem. 195. 1.: A paleo-szibériai nyelvek közül a legújabb felfogás a csukcs-kamcsatkai és jukagir-csuvan csoportok között egyre szorosabb kapcsolatokat tesz fel. Mindent összevetve: ,,A világ nyelvei" nem felel meg annak a feladatnak, amelyet hivatva volna betölteni. A források közül nem egy már elavult, a korszerűek felhasználása pedig nem a kellő gondossággal történt, feltűnően sok a ténybeli hiba és a pontatlan, félreérthető fogalmazás. Az egyes részek összehangolása nem mindig sikerült, az egyes nyelvek, nyelvcsaládok bemutatásának és tárgyalásának mértéke nem mindig áll arányban a magyar közönség érdeklődésével, egyes nyelvek esetében az általános tájékoztató adatok olykor magának a nyelvi anyagnak a rovására túltengenék. Mindezek a fogyatékosságok különösen súlyosak, mivel ismeretterjesztő kiadványról van szó, és ennek szakmai minőségét az érdeklődő olvasó nem tudja megítélni. Ezt a könyvet a forgalomban levő példányok elfogyása után nem lenne helyes újra kiadni, viszont kívánatos, hogy könyvkiadásunk a meglevő igény kielégítéséről hasonló természetű új mű megjelentetésével gondoskodjék. BAKOS FERENC Martti Kä siiiien: Versuch eines etymologischen Wörterbuchs der Türksprachen Helsinki, 1969. Lexica Societatis Fenno-Ugricae XVII, 1. Suomalais-Ugrilainen Seurä.534 1. Ritkán fordul elő egy tudományág történetében, hogy három alapvető munkát egyazon tudós adjon kollegái kezébe, mint azt MARTTI RÄSÄNEN tette összehasonlító török hangtana (Materialien zur Lautgeschichte der türkischen Sprachen,Studia Orientalia XV, 1949), majd alaktana (Matériáién zur Morphologie der türkischen Sprachen, Studia Orientalia XXI, 1957) után most etimológiai szótára kiadásával. Bár a török nyelveknek eddig is volt egy-két olyan szótára, mely etimológiát is közölt, sőt olyan is, amely címében viselte az etimológiai jelzőt (VÁMBÉRY ÁRMIN, Török-tatár nyelvek etymológiai szótára, Bp., 1877) valójában csak mostanra érett meg a feltétele és vált elkerülhetetlenül parancsolóvá szükségessége annak, hogy a török nyelvtörténeti kutatásokat egy etimológiai szótár lendítse túl egy bizonyos holtponton. Hogy valójában ez a helyzet, azt az is bizonyítja, hogy egyszerre több török etimológiai szótár elkészüléséről illetve készüléséről van tudomásunk. A SOI"t JEGOROV csuvas etimológiai szótára nyitotta meg (STHMOJiorHHecKHÜ CJiOBapb HyBauiCKoro H3biKa, Me6oKCapbi 1964). Sir GERARD CLAUSON ótörök etimológiai szótára nyomdában van, nemrég jelent meg a moszkvai nyelvtudományi intézetben készülő török etimológiai szótár próbafüzete és Budapesten hallottuk HASAN ERÉN beszámolóját a készülő oszmántörök etimológiai szótárról. RÄSÄNEN munkája egy hosszú, kiemelkedő eredményekben gazdag életmű eredményein alapszik, azok összefoglalása. Külön is tiszteletet ébreszt az a tény, hogy ez a tekintélyes terjedelmű munka egy ember műve egy olyan korban, amikor már a kollektív munkák kerültek előtérbe. Ez bizonyos korlátokat is jelentett, de azzal az előnnyel járt, hogy egy egységes szemléletet tükröz. Ebből érthető, hogy a könyv pozitív oldalai különösen ott szembetűnőek, ahol. a szerző saját előmunkálatai jelentősek, mint például a volgai török és finnugor nyelvek kapcsolatai vagy az uráli és altáji összefüggések esetében; sok maradandót találhatunk a szibériai török és mongol nyelvek kapcsolatainak, az orosztörök párhuzamoknak, az oguz és kipcsak nyelvek arab és perzsa elemeinek tárgyalásakor is. Az is természetes, hogy számos esetben javítja, bővíti saját addigi eredményeit, újakkal cseréli fel korábbi etimológiáit, míg más esetekben eddigi kutatásokat összegez. A szótár egyes etimológiáit természetesen vitatni fogják, ez azonban még ezekben az esetekben is a könyv érdeme lesz. Már a szótár első átolvasásakor is nyilvánvaló, hogy a sokoldalú összehasonlító anyag teszi RÄSÄNEN művét olyan nélkülözhetetlen munkaeszközzé, amely nélkül a jövőben lehetetlen lesz az összehasonlító turkológia, sőt altajisztika területén dolgozni. Valószínű az is, hogy a könyv körül kibontakozó vita középpontjában elsősorban a török etimologizálás módszertani kérdései fognak állni, ezekre azonban nincs mód egy ismertetés keretében kitérni. Itt csak annyit jegyeznék meg, hogy a történeti-földrajzi szempont következetes érvényesítése RÄSÄNEN etimológiai szótárának értékét bizonyára tovább fokozta volna.
