Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Korompay Bertalan: Reguly és hagyatéka [cirill] 387

REGULY ÉS HAGYATÉKA 405 felé hajtotta és Finnországtól az Urál felé távolította ? Nem tudjuk. Talán az új környezet új gondokkal terhelte. Az volt ugyanis tudatosan kialakított módszere, hogy mindenütt a híres és kiváló emberekkel keresett kapcsolatot. Dolga akadhatott így is éppen elég, amíg a pétervári befolyásos akadémikusokat (köztük K. von Baert, A. J. Sjögrent, P. von Köppent) pártfogásuk megszerzése végett sorra mind meglátogatta. Hogy visszamenjen a kis vót faluba, Kattilába, hogy újra kifagg vót lakodalmas versek tudóját, a híres Anna Ivanovnát, hogy tisztázza és letisztázza verseinek szövegét, ahol a nyelvet nem értette meg: mindez nem telt ki a kelet felé tekintő hazánkfiától ! Az elhagyott nyomra ő már ekkor nem térhetett vissza ! Első publikációs terve ezért süllyedt a láda fenekére, ahol azután hosszú időn át vogul és osztják szöveggyűjtései is porosodtak. Olyan akadémiai tag lett, aki mit sem publikált, csak egy székfoglaló akadémiai értekezést (,,A dzungár népről"). Tolla, mely annyi rokon nyelvi hőskölteményt, szöveget örökített meg, egyszerre elfelejtett írni, mihelyt nyomtatásra került volna a sor. Csak kérni tudott utóbb és keseregni betegségéről.22 A tudós ambíciója megcsökkent a gyűjtési láz kielégültével. Regulynak, a nyelvész-kutatónak és más szaktudományok művelőjének az arcán hovatovább az utazó ós a népköltési gyűjtő érdemei tűntek ki az utókor szemében. Feledtették a nagy úttörőnek és iránymutatónak máig ható, úgy vélem nem kevésbé emlékezetes vonásait. VII 1939-ben, Finnországba érkezésének 100. évfordulóján, ZSLRAI MIKLÓS emlékbeszédet tartott Reguly Antalról (MNy 1939). Űj mondanivalója az volt, hogy ki kell adni osztják gyűjtését. Ez azóta megtörtént. A szövegpublikációk sora ezzel ugyan teljessé vált, de ma mégis meg kell állapítanunk, hogy emléke előtt adósságunk letörlesztve nincsen. Művei ugyan hozzáférhetők, de hozzáférhetetlenek életének dokumentumai, főleg nagy utazásának történeti értékű iratai, amelyek a tudományra nézve is számtalan becses adatot tartalmaznak. Emlékezésemnek végső célja az, hogy a mostani évfordulón ennek a feladatnak az elvégzésére hívjam fel a tudományos közvélemény figyelmét. Kétségkívül igaz, hogy nem minden napló érdemli meg a nyilvánosságra hozatalt, amelyet kiváló kutató külföldi útján vezet. De Regulynk csak egy van, ő a finnugor nyelvrokonság gondolatának első zászlóvivője, érdekes ember, utazó, kutató egy személyben. S megfigyeléseinek tárgya sem közömbös: Finnország 1839/41-ben. „Finnlandi úti jegyzetek" című adatokban gazdag kéziratos műve nekünk írója miatt érdekesség, a finneknek kortörténeti és topográfiai forrásmű, amelyre — mióta gépelt másolatát a maguk számára megszerezték — állandóan hivatkoznak is. Több tanulmány, hol életrajzi, hol helytörténeti szempontból (V. TERVONEN, VTJOKKO RAEKALLIO-TEPPO) fel is dolgozta naplóját, amelynek pl. a kelet-finnországi és karjalai népköltési anyaga miatt néprajzi forrásértéke is nagy. A napló időbelileg finnországi utazásának legmozgalmasabb részét (1840. márciustól szeptember elejéig) öleli fel. A végéhez csatolt svéd nyelvű kivonatok részben lappföldi útján L. L. Laestadiusnál készültek — ezek a lappok mitológiáját tárgyalják —, részben 22 Betegségét egy 1848. áprilisi keltezésű németországi orvosi diagnózis a vegetatív idegrendszer romlásában állapítja meg. „Chronische Verschlemmung des Unterleibes nebst Schwäche und Verstimmung der Unterleibnerven und in Folge davon des ganzen Nervensystems. "