Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)
Tanulmányok - Bereczki Gábor: Cseremisz szövegmutatványok (cirill) 25
CSEREMISZ SZÖVEGMUTATVÁNYOK 31 féllitert felhajtottam. Aztán hazajöttem és lefeküdtem aludni. A mai napig egy hang sincs más[ról]. Aztán mégis kibékültünk. Emberek (tkp. nép). Nem lehet így részegeskedve élni, nincs rendjén ! Dolgozni kell a kolhozban. Én meg így a kenyérvétel ürügyén részegeskedtem, és nagyon rosszul ment a dolog. 3. ko'ldsta öo'kof md'úd kelesein tdlä'ndä wîypdno'j yccdn kehmä't kol lo'as. pi-em pisjazfo] §'l'd. wa'ra td'we seryd bon askcbem. ko'rnd bon pi md'údn amgecem kdba'l'd, mdú paste'ksd a'sket ko'ltem. i'zi tawa-rem wld. dnde' te'we sd'ryd lom ydCdn pi md'údn more'ndm po'kten Id'ktdn. mo-ren md'údn wazlo'skem pê'ren ke'äs ca'Cds. mdú sasla'lten sd'yral kolt§s§ma't, mo'ren — ö'rbds. pi'Zd md'údn ö'fbds sa'lyén. mo'ren md'údn pim sd'ral bd yo'lten i kd'bal ertdsä't. pi paste'ksd ê'rlen td ko'bd. mdú td'tlän sa'slem: wcri, wo'zmi, wo'&mi! mam wo'émi? pi md'údn lü'bdn ko'lten. ö'rt kde lä'kmd e'bem gaú Un sd'ngdn. wa'ra ka-stdnam kastdnama't, kolzêma't kd'cen a%mêl, to'ldnam tö'kem. md'údn dbrä'mäs ja'bes: — wa'ra kole-tsd? **- ma-nes. mdú ma'nam: — maya'ú kol? dskezä't cuc-cuc we'ld ziwo-j to'l'dm: mo'ren ka'ckes we'ld masa'n§sdm. loyal yo'lten — ma'nam — mo'ren ko'yo swrzë bon pim. pi kd'Zdt wet so't kde ken sd'ngdn: úi morém pa'stek a'k ke, úi ebcmdm a'k oplaltd. ma lin wel, masa-nêsëm. angemä't: pi sowsem da'Zd lü'bdn ko'lten d'l'a. cuc-cuc td'bdn sümzä't pdckä'ltdn aydl. wa'ra ma'nam, mam ti pim d'etdsäs we'ld? td dza'len ko'ltdsäm. pokupa't'el'dm mo'ma't. — maúa'res — ma-nes dbrämä'sem — dza-las? mdú ma'nam: koyo cenäeso'k aydl. prcz bon wasta'ltênem §l'§ bä, pokup't'elzd sd'S soylasajd wasta'ltas. wa'ra tak — mamnam — td'res-to'ses ci'kal yo'ltdsdm ik kut tä~r\gä zcpes. wot, teycú pi'Zdm to'Zd a'k kel ä'snäs. wî%odno'j yccdn kastata't, to'ko were'mäm we'ld ertä'ren. úi ka-ckas nima't a't kandd, úi ma. a lu-cij, tumwjem, lä'ktäs §'l'§ kolyp'Zdstd i'ktä pelye-cd rowota'jaë kduä't. yßt i'ktä trubod'e'údm sirä'ltät §-l'§. i wot, tcrjge ka-stên a'k járok, tak i otka'ZdSdm o%otuicäjäsä't. kd'Zdt so'r\gd wwjem don oyotnicajbcok d'lem. wot, tdye-úd, ka'ldkwlä, ma'sak! Hallgassátok csak ! Elmondom nektek, [hogyan] mentem munkaszüneti napon halat fogni. A kutyám nagyon jó volt. Lépdelek hát az erdőben. Az úton a kutya előttem futott, én utána haladok. Kis fejszém van. Egyszerre csak az erdő belsejéből (tkp. közepéből) a kutyáin kihajtott egy nyulat. A nyúl a lábam közé akart szaladni (tkp. bemenni). En elkiáltottam magam, a nyúl — félre [ugrott]. A kutyám oldalt állt. A nyúl megbökte a kutyát és elszaladt. A kutya morogva maradt el mögötte. Kiabáltam neki: — Fogd meg, fogd meg, fogd meg ! [De] mit fogj meg? A kutyám megijedt. Olyan lett, mint a megrémült ember. Aztán jártam-keltem, halat nem fogtam, [és] hazamentem. A feleségem kérdezi: — Aztán [hol] a halad? — mondja. En [meg azt] mondom: — Micsoda hal? En magam is csak alig-alig jöttem meg élve: azt gondoltam megesz a nyúl. Felöklelte — mondom — nagy szarvával a nyúl a kutyát. A kutya most [már] kidőlt a sorból: se a nyúl után nem megy, se az embert nem ugatja. Ugyan mi lett vele, gondoltam. Nézem: a kutya nagyon megijedt. Majdnem szívszélhüdést kapott. \
