Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Bereczki Gábor: Cseremisz szövegmutatványok (cirill) 25

CSEREMISZ SZÖVEGMUTATVÁNYOK 29 s mondom az asszonytársamnak: — ki (mit) csinál itt így ? Meg akar bennünket ijeszteni? Az asszonytársam [azt] mondja: — O, nem, Zoja, mindenki itt van. Valószínű valami [más] ijesztget bennünket. Arrébb mentem. Nézem: lám, egy medve áll ott. A medve el szándékszik bennünket ijeszteni erről a részről. Mondom az asszonyoknak, az asszonytársaimnak: — Ó, ne féljetek ! Hisz [ez] a medve [csak azért] jött, hogy ijesztgessen bennünket. Gyerünk, kezdjünk (praet.) kiabálni ! Annyira kiabáltunk ott, hogy aztán a medve elfordult tőlünk. Elfordult és odébb ment. Ott még nagyon erősen veri a fatörzset. Még tépi a fatörzset, egy korhadt [fatörzset] ott., Aztán asszonytársaimmal [azt] mondtuk: — No, most már jól van, kicsit arrébb ment. No, most már ne féljünk ! Ez, ha hozzánk jön, leüt bennünket, ez a medve. Aztán ő így elrejtőzött tőlünk. Nem csinált nekünk semmit. Aztán szedni kezdtük [a bogyót]. Még arrébb mentünk szedés közben (tkp. szedve), távolabb. íme, arrébb megint ijesztget bennünket ez a medve. Nagyon veri a mancsát. Veri a mancsát és tépte a fát. A fa tépése után: — Ej, asszonyok, mondom, gyerünk, kerüljük el ezt a helyet. Kerüljük el, mert különben, ha visszajön, minket mindannyiónkat leüt itt. A medvétől félni keil. Ö leüti az embereket. Neki ugyanis nincs semmiféle lelkiismerete, ennek a medvének. Leüt és betemet a földbe, a föld alá. Es aztán keresnek, senki, soha meg nem talál. Aztán elkerültük ezt a medvét. Elkerültük, visszamentünk (tkp. jöttünk) a kunyhóhoz az erdőben, ahol éjjel aludtunk. Aztán tanácskoztunk az asszonyokkal: — na, most már asszonytársak merrefelé megyünk [bogyót] szedni emiatt a medve miatt? Ok [azt] mondják: — Gyerünk, menjünk erre. Talán ide nem jön vissza. Aztán más helyre mentünk szedni, arrébb. Lám, ez még ide [is] visszajön ijesztgetni bennünket. Aztán innen végleg elmentünk, s az út mentén haladtunk (tkp. lépdeltünk). Megtaláltuk a régi cseremisz falu útját és hazafelé lépdeltünk. Lám, így ijesztgetett bennünket a medve. Sose gondoltuk, hogy félni fogunk [ettől] a medvétől, de (úgy) esett, hogy félni kellett. Ő ijesztgeti és leüti az embert. íme, most [már] részemről (tkp. nekem) [ez] az egész. 2. kaddkwlä! kolSstadtdlm. ti ye'Cdlä mdú ka'ëtên go'ltêsdm Mdzdwale'mdskd sa'sna nä'läs. sa'sna i'ydwläm nä'läs kolte'Wd. je-rdktdr ma-nes, sa'sna iyd wke wêzadas dnde\ wa'ra mdú: mam d'Stdsäs wedd? ld'mdr\ges särnä'l'dm da to'îas tuma'jdsdm. i'ziz jü'lbäl yolte'näm, utdrakdnad wa'ra paskwbdskem pd'rêsêm. paskwbds pêrcnam da, kok bu%amnka sdkd'rêm nälnä'm §l§n. td'bdm mesä-kds ci'ken pistenämä't, war\a"r\ges pd'tdräs sdnde'näm. wesopctsdm tü'än kobe'näm, dske'&d pö'rtdsmienämä't, tök beseöowa-jen sdnge'nnä, ypza-z don ko'ktën. jd'bêm d'skal pö'rtdskd pd'ra. rü'zyä we'h. mä lü'bdn tdwälte'nnä. mä sancnnä: rowo'cij tamaya'nê to'les. lä'ktdn go'ltm, d'skal kwzen saya'l'ên pörtangäkä't. pö'rtdskd wel pêrne'Zd. wa'ra waden kesäd, sdkd'rem cdlt ka'ckën kodten d'skal koyoneke'. mam d'stäs dndc ? e%, dskadom j§'bdst§ po'ktdl kdrydstadam! td d'skal särnä'l'd bä, paskwbd bork öpä't'mis. md'úd — delà- tistä'ken kwzên a'kjard sahyas mandnad h'ngäs — tö'kem, dawa'j, tala'sas. tö'kem toddn sayalamad, sd'kêr, md'údn ki'ndd, wke wokso'k. dnde', ma'nam, wä'td mddäm so'ksdm pwa taya'Cd! wot wa-ra mam d-stäs? wä'tet md'údn tö-ndzd wke. md'úd ti mome'ntdm wibralad, ece' md"r\ges Komjwskd kd'bal