Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Karaulov, Jurij: A szókészlet szemantikai mezői (osztják nyelvi anyagon bemutatva) (cirill) 136

138 KARAULOV, JUUIJ Adott esetben a nypma\ szóhoz a következő szavak kapcsolódnak: exmuüma (iderepülni), Myxrtibi Matyma (átrepülni, elrepülni), HOX ambiMtna, HOX nypumma (felrepülni, felszállni), nypmblMma (lefelé repülni, leszállni), nypumma (elre­pülni), nypummiima (röpködni), dmmu Manma (leresztülrepülni). Mint már említettük, vizsgálódásunkat az összegyűjtött 4000 szóra korlátozzuk. Több olyan szó, amely a nypma szóval van hasonló kapcsolatban, szó jegyzékünkben nincsen. A B halmaz — olyan szó, mely nemfogalmat fejez ki a mező nevéhez viszonyítva (a B halmaz magába zárja az 0 halmazt). Ebben az esetben ez a neema (haladni) szó lesz. Az E halmaz — antonimákat tartalmaz a mező nevéhez viszonyítva, azaz olyan szavakat, amelyek a B halmazba tartoznak és szemben állnak a mező nevével (az 0 halmazzal) a nemfogalom alapján. Az antonimák szféráját a rajzon bevonalkáztuk. Példánkban ezek a következő szavak lesznek: eamuma (mászni), ycbma (úszni), myuima (lépkedni). Dv D 2 , . . . D n — olyan szavak, amelyek asszociatív kapcsolatban van­nak a maggal (azaz amelyek közös komponensekkel bírnak és a szélesebb szféra azonos jelentéséhez tartoznak). A rajzon a Dv D 2 , . . . D n halmazok az 0 halmazzal kereszteződnek. A nypma szóhoz kapcsolódnak a következők: eoü (rovar), naKbim (csapat, ma­dársereg), nacma (gyorsan), nypmuncbi, Manuncbt (madárnak a röpte), mamma (leszállni — madárról), moxmbimeoü (madár). Lényegében ilyen a mező struktúrája. 2. Két feltételezés. A szócikkek típusainak vizsgálatakor két feltételezésből indulnak ki. a) A szócikk elnevezésével, a mező neve (magszó) megválasztásának kérdésével kapcsolatban sok a nehézség. A másik megközelítésnél, amikor is a kész logikai sémából indul ki egy-egy szerző (pl. J. CASARES) a szókincs felosztá­sakor, ez a kérdés nem okoz nehézségeket. De az ilyen séma szubjektív, és kérdéses, vajon ez az elfogadott séma megfelel-e a reális helyzetnek. Amennyi­ben nem egy előre elkészített sémára támaszkodunk, hanem a meglevő szó­készletből indulunk ki, a mező nevét a szókészlet nagy tematikus csoportokra való felosztása után választjuk meg. Ezekből a csoportokból sorozatos próbálkozások módszerével választjuk ki azokat a szavakat, amelyek magszók lesznek és amelyekhez más szók kapcsolódhatnak. A továbbiak egyszerűsítése érdekében fogadjuk el azt a feltételezést, hogy ki tudjuk választani a magot, amely körül csoportosítanunk kell a szavak fent megnevezett halmazait. így első kiindulási tételként azt fogadjuk el, hogy az 0 halmaz sohasem üres (O ^ 0): azaz a mező neve mindig létezik. b) Gyakorlatból ismeretes és különben is világos, hogy nincs olyan szó, amely a többitől függetlenül létezne, azaz nincsen magányos szó, amely sze­mantikailag ne kapcsolódna többé vagy kevésbé szorosan a nyelv más sza­vaihoz. Ezért jogosan fogadhatjuk el második kiindulási tételként a következő feltételezést: a D halmaz sohasem üres (D ^ 0). Tehát a szó (adott esetben a mező neve) mindig asszociatív kapcsolatokkal bír, mindig léteznek olyan szavak, amelyeknek vannak közös szemantikai komponensei a maggal (természete­sen, nem minden komponens közös, csak néhány, esetleg csak egy). Ily módon, a fenti két feltételezést elfogadva a szócikkek struktúrájá­nak vizsgálatakor csak négy halmazzal dolgozunk, az — A, B, C, E — hal­mazokkal.

Next

/
Oldalképek
Tartalom