Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)
Tanulmányok - Papp Mária: Generatív grammatikai vázlatok a koordinációról [Generative grammatical sketches on the coordination] 113
GENERATÍV GRAMMATIKAI VÁZLATOK A KOORDINÁCIÓRÓL 125 grammatikában abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a különböző mondatformák közül a legegyszerűbb az az állító-kijelentő mondat, amelyben semmilyen mondatrész sincs hangsúlyozva. Ez a feltételezés azt a technikai megoldást vonja maga után, hogy minden mondatot állító -kijelentő mondatként vezetünk le, s a tagadást, a kérdést és az emfázist olyan további műveletként értelmezzük, amelyek minden állító-kijelentő mondatra alkalmazhatók. Gyakorlatilag úgy néz ki a dolog, hogy minden mondat tartalmaz egy mondatelőző (Pre S) összetevőt, azaz a fentebb bemutatott szabály voltaképpen [S (és S)* | {(Pre S) NP VPJ formájú, ahol Pre S -*• ( (Q) (Neg) (Emph) ). Lehetséges, hogy egy levezetésbe a (Pre S) összetevő egyik eleme sem lép be, s az is lehetséges, hogy egynél több eleme is belép. Az első esetben a levezetés eredményeként kapott felszíni struktúra állító-kijelentő mondatnak fog megfelelni. A többi esetben épp úgy végezzük a levezetést, mint az elsőben, de az eredményül kapott sort nem tekintjük felszíni struktúrának csak azután, hogy az adott (Pre S) összetevő által meghatározott transzformációs szabályt (vagy szabályokat) alkalmazzuk erre a sorra. (Ha például a mondatelőző Neg, akkor tagadó transzformációt kell alkalmaznunk.) 2. Mindezt azért kellett elmondanunk, mert úgy gondoljuk, hogy az alábbi mondatok összefüggenek, s összefüggéseik azzal magyarázhatók, hogy hogyan oszlanak el mélystruktúráikban a (Pre S) összetevő (Neg) és (Emph) (tagadás és emfázis) elemei: (1) Péter és János sétál. (2) Péter is és János is sétál. (3) Nemcsak Péter, hanem János is sétál. (4) Péter és János nem sétál. (5) Péter sem és János sem sétál. (6) Nem Péter, hanem János sétál. A mondatelőzők eloszlását az alábbi diagrammokon ábrázoljuk:
