Nyelvtudományi Közlemények 73. kötet (1971)

Tanulmányok - Papp Mária: Generatív grammatikai vázlatok a koordinációról [Generative grammatical sketches on the coordination] 113

GENERATÍV GRAMMATIKAI VÁZLATOK A KOORDINÁCIÓRÓL 115 lábán, hiszen számos mondat esetében egyáltalán nem gondolhatunk afféle előállításra. Ilyenek pl. Castor és Polydeukes ikrek válának; Károly és Róbert versenyeznek egymással; tavasz, nyár, ősz és tél szabályszerűen váltakoznak stb."9 Mivel a generatív grammatika, amelynek keretei között a mellérendelést vizsgálni fogjuk, nagyon is közel áll az Erdélyi által támadott szemlélethez, ugyancsak „a mondatoknak nem adott elemekből való származását" vizsgálja, védekeznünk kell Erdélyi érveivel szemben. Első — általánosabb — ellenvetésére azt válaszolhatjuk, hogy csak akkor érvényes, ha a keletkezés, előállás kifejezéseknek pszichológiai jelentést tulajdonítunk, ezt tennünk azonban egyáltalán nem szükséges. A generatív grammatikában, amennyiben használjuk ezeket a kifejezéseket, mindig levezetést jelentenek, azt jelentik, hogy a grammatikus egy aktuális, megfigyelhető formát hipotetikus formákból vezet le meghatározott szabályok segítségével. S hogy ezt miért teszi, azt NOAM CHOMSKY a generatív nyelvelmélet megteremtője a következőkkel indokolja: „Minden számottevő tudományos elmélet arra törekszik, hogy összefüggést teremtsen a megfigyelhető események között oly módon, hogy hipotetikus konstruktumok segítségével általános törvényeket állít fel, és a megfigyelhető eseményeket ezekből az általános törvényekből vezeti le. Egy speciális grammatikában a megfigyelhető események az illető nyelv érvényes nyilatkozatai. Azt, hogy egy ilyen megfigyelhető esemény következik az elméletből, azzal bizonyítjuk, hogy meghatározzuk struktúráját minden nyelvi szinten, és kimutatjuk, hogy ez a struktúra a grammatikai szabályoknak, vagyis az elmélet törvényeinek megfelelően jött létre. A grammatika tehát a megnyilvánulások elmélete, és ebben az elméletben olyan hipotetikus konstruktumok szerepelnek, mint a szóbanforgó nyelv fonémái, morfémái, szókapcsolatai stb."10 Ennek a módszernek a létjogosultságát a másikkal — Erdélyiével és a fentebb tárgyalt nyelvtanok szerzőivel — szemben az bizonyíthatja, ha sikerül olyan összefüggéseket megragadnunk és kifejeznünk, amilyeneket a másik módszerrel nem lehet megragadni, vagy nem lehet világos formában kifejezni. Számos ilyen összefüggésre hozhatunk példát a generatív grammatikai irodalomból. Ilyenek az aktív és a passzív mondatok, az állító, tagadó és a kérdő mondatok összefüggései stb. A jelen dolgozat is hasonló összefüggésekre szeretné felhívni a figyelmet: egyrészt a mellérendelő szószerkezetek és a mellérendelő mondatok összefüggésére (amelyet, mint láttuk, a másik módszer segítségével nem lehet kifejezni), másrészt pedig a kapcsolatos és a kizáró ellentétes mellérendelés összefüggésére. Mindez persze csak annyit jelent — bár ez nem kevés —, hogy az egyik módszer segítségével egyszerűbben és adekvátabb módon tudjuk leírni a nyelvi rendszert, mint a másikkal. Az, hogy leírásunk igaz-e, hogy van-e valamiféle pszichológiai realitása, további bizonyításra szorul, de — és ezt hangsúlyozni kell — mindkét esetben további bizonyításra szorul. Erdélyi második ellenérvére a következőket lehet mondani: Az a tény, hogy az ikrek, versenyeznek egymással, váltakoznak, összefüggnek, hasonló, találkozik, ölelkezik, keveredik stb. típusú állítmány ok mellett álló halmozott alanyok nem származhatnak két vagy több alapul szolgáló mondatból, nem 9 ERDÉLYI, III. 32. 10 N.

CHOMSKY, The logical structure of linguistic theory (M. I. T. microfilm, 1955) 6-7 8*