Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Balogh László: A földrajzi nevek struktúrája (cirill) 95
118 BALOGH LÁSZLÓ 2. A névstruktúra változásának retrográd iránya Földrajzi neveink struktúrájának általános változási útját a bázisnév >lokalizátor + bázisnév >lokalizátor képlettel adtuk meg. Történeti adataink tanulságai alapján azonban olyan esetekkel is találkozunk, melyekben ez a szerkezeti változás fordítva érvényesül, és egy lokalizátor>lokalizátor + bázisnév irányt mutat. Nem előző fejezetünk írásbeliséggel magyarázható adataira gondolunk itt, hisz azok fejtegetéseink alapján szabályszerű szerkezeti változást mutatnak. Inkább az olyan történeti adatokról van itt szó, amelyek a szabályszerű strukturális változás mellett mutatnak a jelzett alakulási lehetőségére. GYÖRFFY történeti anyagában találhatjuk a következő adatokat: 1221: Mochulas ~> 1956: Mocsolyáspuszta (i. m. 790); 1283: Kowachy ~ 1956: Kovácsi puszta (i. m. 783) ; 1323: Hurusou ~ 1926: Horsópuszta (i. m. 777); 1295: Chatar ~ 1956: Csatárkert (i. m. 504) stb. Ezekben az adatokban azt tapasztalhatjuk, hogy a szabályszerű struk-" turális változást szenvedett, és már a történeti időkben önálló lokalizátor formájában élő helynevek, az újabb időkben bázisnévvel egészültek ki. Noha példáink egészen friss keletűeknek mutatják ezt a kiegészülést, mégis számolnunk kell a lehetőségével. Idézett adatainkat csak úgy értékelhetjük, ha számításba vesszük azt a tényt, hogy azok a földrajzi tárgyak, amelyeket idézett neveink jelölnek, olyan változást szenvedtek, ami azoknak fogalmi tartalmában nyilvánul meg. Jelen esetben arról van szó, hogy az eredetileg települést jelölő földrajzi név (pl. Mochulas), a település elnéptelenedésével egy puszta terület földrajzi neve lett. Hogy aztán ez a fogalmi változás kifejezésre jusson a névben, az új fogalmi tartalmat kifejező köznevet bázisnévként a meglevő önálló lokalizátorhoz kapcsolták (Mocsolyáspuszta). A földrajzi nevek struktúrájáról alkotott nézetünket a fönti tény egy csöppet sem zavarja, sőt igazolja azt a megállapításunkat, hogy a földrajzi nevek tartalmának a hordozója valóban a bázisnév, hisz a jelölt tárgy fogalmi változása a bázisnévben tükröződik. Ezen keresztül bizonyítja azt is, hogy a földrajzi nevek szerkezeti egysége valóban a lokalizátor és bázisnév. 3. Terminológiai problémák és egyebek LŐRINCZE LAJOS többször idézett dolgozatában a földrajzi nevek keletkezésének két fő tényezőjét az e m b e rben és a t á jban látja, s magát a névre váró földrajzi tárgyat csupán szenvedő alanynak, elnevezend őnek tartja. Ebben a folyamatban a táj, adottságaival a névadó szerepét tölti be, az ember viszont, mint szemlélő és beavatkozó, egyszerre betöhV heti az elnevező és névadó szerepét (FE. 5). Ha ezzel az elgondolással párhuzamba állítjuk a földrajzi nevek struktúrájáról vallott nézeteinket, nem mindenben egyezünk LŐRiNCZÉ-vel; de nem csak a terminológia terén, hanem az elnevezendő földrajzi tárgy értékelésében sem. Az a tény ugyanis, hogy a földrajzi nevek szerkezetéből kimutatható egy olyan bázisnév, ami determinálja a névvel jelölt földrajzi tárgy fogalmát, arra enged következtetni, hogy nem csupán elnevezendő a jelölt földrajzi tárgy, hanem a név alakulásában befolyásoló tényező is, mert valóságos köznévi fogalmával és köznevével gátlólag hat az emberre a
