Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Hajdú Péter: Urálisztika 1945–1970 [Uralistik 1945–1970] 3

8 HAJDÜ PÉTER az uralisztika kutatási területét több irányban is bővítik, módszertani szempontból pedig — úgy lehet — eló'bb-utóbb teljesén átalakítják. Tudományágazatunk ennek következtében máris több színű, változatosabb és kevésbé áporodott. Kár lenne természetesen túlbecsülni az új kezdeményezések jelentőségét és azt állítani, hogy az uralisztika maradandó értékei csakis ezekhez fűződnek. Az igazság ezzel szemben az, hogy a hosszú hagyományra visszatekintő finnugor nyelvhasonlítás szilárd eredményeinek ignorálása káros lenne: végülis erre a finnugrisztikára épül a jövő uralisztikája és ez az, ami meghatározza, hogy tudományágunk olyan, amilyen. Nem zárhatjuk le sorainkat anélkül, hogy még egy pillantást ne vessünk az elkövetkező évekre. Aktuális ez az előre-gondolkodás az uráli nyelvtudomány rövidesen esedékes távlati tervének előkészítéséhez. Véleményem szerint ennél abból lehetne kiindulni, hogy a finnugor nyelvészeti kutatóhelyek eddigi, jobbára spontán együttműködését tudatosabbá, tervszerűbbé kellene összefűzni, s egyidejűleg az egyetemi tanszékek teljesítőképességének intenzívebb kihasználására kellene törekednünk. E munkaszervezési változtatásokkal és jó tervezéssel a finnugrisztika meglevő kutatási bázisa nagyobb szabású feladatok elvégzésére is képes lenne. Erőink koncentrálása lehetővé tenné egy korszerű finnugor nyelvészeti szintézis valóra váltását. Egy ilyen országos érdekű munkálat megkezdését a tudományunk belső fejlődéséből adódó társadalmi szükséglet indokolja. Ezenkívül a magyarországi uralisztika fejlettségének, önállóságának méltó jelképe volna, ha ennek a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó munkálatnak a tervei a mostani jubileumi esztendőben formálódnának ki. HAJDÚ PÉTER Uralistik 1945—1970 Der Verfasser setzte sich zum Ziel, über die charakteristischen Merkmale der Entwicklung der ungarländischen uralischen Sprachwissenschaft in den vergangenen 25 Jahren zu berichten. •Nach der Befreiung unseres Landes — besonders seit der Mitte der fünfziger Jahren — erlebt die ungarische Uralistik einen neuen Aufschwung. Dies ist besonders auf dem Gebiet der Veröffentlichungen zu beobachten. Theoretische oder methodische Neuerungen zeigen sich aber erst am Ende der sechziger Jahren. Auf dem Gebiet der Organisierung bedeutet es einen wesentlichen Schritt, daß das Institut für Sprachwissenschaft der Ungarischen Akademie der Wissenschaften und im Rahmen des Vorerwähnten die Finnisch-ugrische Abteilung begründet wurde, welche auch kollektive Planarbeiten annehmen kann. Weiterhin sind finnisch-ugrische Lehrstühle — neben dem von Budapest — auch an den beiden ländlichen Universitäten, in Debrecen und in Szeged errichtet worden. Alle diese Anstalten sind auf Grund der spontanen Arbeitsverteilung tätig, die sich aus dem Unterschied der Profile ergibt. Für die Veröffentlichung von Büchern ist im ersten Abschnitt der untersuchten Periode die Materialpublikation (Ausgabe von Texten und Wörterbüchern) charakteristisch, und erst in den sechziger Jahren gewinnen die Monographien, Hand- und Hilfsbücher die Oberhand. Die Zahl unserer Zeitschriften hat zugenommen, und die Publikationsmöglichkeiten waren noch nie so günstig wie jetzt. Auch eine gewisse thematische Bereicherung ist in der einheimischen Uralistik zu beobachten. Das ergibt sich teils aus der Zunahme der Zahl der Forscher, aus dem sich mannigfaltig gestaltenden Profil der Forschungsstellen, und teils daraus, daß sich in der uralischen Sprachwissenschaft neben den alten, traditionellen Sprachvergleichungsmethoden in den letzteren Jahren auch neue Bestrebungen melden. Diese neuen Züge können