Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Hajdú Péter: A nemek megkülönböztetése a nyenyec névadásban [Die Unterscheidung der Geschlechter in der nenzischen Namengebung] 45

A NEMEK MEGKÜLÖNBÖZTETÉSE A NYENYEC NÉVADÁSBAN 47 mutatványként közöl is néhányat. Külön listán mutatja be a férfi, külön listán a női neveket. PL: férfi női xadejka nekl'i lut sal'ta jantolcu pukocaku xabaj pujme jamboni okku stb. A puri kerület névanyaga — HOMICS tapasztalata szerint — feltűnően változatos: a 390 személynév közül alig egy pár ismétlődött, s legfeljebb kétszer-háromszor (1. V. L. HOMICS, H.emjbi, 1966 : 182). Ebből arra kell következkeztetnünk, hogy a nyenyec valódi személynevek identifikáló értéke rendkívül magas lehet. Ezt a megállapítást alátámasztják egyébként a LEHTISALO nyelvjárási szótárának forgatása közben szerzett benyomások, ti. ebben a munkában is bőven találkozunk nehezen v. egyáltalán nem etimologizálható nyenyec személynevekkel, csaknem mindig pusztán egy-egy nyelvjárásból adatolva (zömük ezeknek is férfinév, akadnak azonban köztük női nevek is). HOMICS és LEHTISALO anyagából is egyértelműen nyilvánvalóvá lesz tehát, hogy az érezhetően közszói eredetű, ül. kapcsolatú beszélő nevek (ragadvány- és ragadványszerú nevek) mellett a rejtettebb rétegekből felszínre hozható a régi, egyelemű, valódi egyedi nevek ugyancsak terjedelmes korpusza is, melynek fő jellemzőit az alábbiakban látom: (i) nehezen, vagy egyáltalán nem etimologizálhatok, azaz közszói kapcsolatuk nincsen; (ii) használatukat sokféle tilalom, óvó rendszabály a társadalmon belül is leszűkíti, a külső szemlélő elől pedig valósággal elrejti; (iii) állományuk nemzetségek szerint kötött; (iv) identifikáló értékük rendkívül magas. Ami pedig a nemek szerinti elkülönülést illeti, azt tapasztaljuk, hogy míg a ragadványszerú nevek női formái általában a ne szócskával mint szerkezeti utótaggal való komponálás révén alakulnak, addig a valódi egyedi személynevek csoportjában a férfi és a női névkészlet mindenféle formai megkülönböztető elem (képző, végződés, utótag) nélkül határozottan elkülöníthető egymástól. A helyzet tehát a régibb magyar vagy finn névadáshoz hasonlatos. Semmi nyoma nincsen annak, hogy a női és férfi nevek közötti különbségtétel fő eszköze a nevek képzőinek eltérése lenne (miképp a tunguz -ban, vö. G. M. VASZILJEVICS, 3ßeHKbi, 1969, : 171, vagy pl. — BERECZKI GÁBOR szóbeli tájékoztatása szerint — a cseremiszben). A nemek megkülönböztetése ekképp a nyenyec egyedi személynevekben morfológiai-grammatikai kötöttségektől mentes. A férfi/női névanyag kizárólag lexikális (a ragadványszerú neveknél lexikális, szemantikai és szintaktikai) konvenciók szerint határolódik el egymástól. 3. Az egyedek csoportjaira vonatkozó névanyagban, mindenekelőtt a nemzetségnevekben azonban a nőkre vonatkozó alakok végződése eltér a nevek (férfiakra utaló) főalakjától. A nyenyec nemzetségneveknek ezt a sajátosságát már századunk első