Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Nyíri Antal: A Magyar Nyelvjárások Atlasza I. rész 447

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 449 szövevényesebb, különösen a Duna—Tisza közén. A kutatópontok kiválasztásában, mint KÁZMÉR mondja (i. m.), az volt a fő szempont, hogy régi magyar települések legyenek. Ez alól csak a később települt nyelv járásszigetek kivételek. A nyelvatlasz munkaközösségének ez az eljárása helyes. Azonban valamennyi kutatópont nem szerepel minden egyes szólapon; bizonyos esetekben (vö. például 86. kákabuzogány, 185. hordás stb.) megritkították őket. Ügy látom, hogy az I. rész elején minden kutatópontnak megvannak a címszóra vonatkozó adatai, később azonban a lexikai jellegű szólapok kutatópontjait és a reájuk vonatkozó adatokat már megritkítva közlik; csak azokon a térképlapokon szerepel minden kutatópont a megfelelő adattal vagy adatokkal, melyekkel azt akarják dokumentálni, hogy egy bizonyos fogalomra ugyanaz a szó használatos mindenütt (például 74. paprika), vagy pedig hangtani, illetőleg alaktani szempontú a térképlap (például 156. tengely Fon., 115. fenyőt Morf.). A nyelvatlasz szerkesztőinek ez az eljárása érthető és elfogadható, azonban ezt a nyelvatlasz elején jelezni és indokolni kellett volna. A MNyA I. része szóföldrajzi szempontú. Az I. rész minden szólapjának címszava egy-egy meghatározott szócsoportba tartozik bele, még azok is, melyeket a nyelvatlasz munkaközössége hangtani, vagy alaktani céllal állított össze. így például a hangtani vonatkozású 57. petrezselyem a termesztett növények szócsoportjának is része, az alaktani jellegű 92. körtét és a 93. körték egyúttal a gyümölcsök szócsoportjának is tagja. A csak szóföldrajzi céllal közölt 101. dió adatai felhasználhatók bizonyos hangtani jelenségek szemléltetésére is, jóllehet a nyelvatlasz szerzői a címszó melletti jelzés szerint nem ilyen céllal közölték a dió térképlapját; a 85. sarjú szintén lexikai jellegű szólap, de emellett kitűnő hangtani vonatkozású forrásanyagot is tartalmaz, egyszersmind azonban becses a tőtörténeti kutatás számára is, ugyanakkor a nyelvjáráskutatás több kérdésére nézve is értékes (vö. például K-I: sarjú, K-4: sarnyú, C-6: sargyu, A-30, B-2, 3: sári stb.), vagyis igen sok szólap, ha szóföldrajzi szempontú is az egész I. rész, a nyelvtudomány több részdiszciplínája részére nyújt anyagot a szerzők szándóka nélkül is, tehát egy-egy szólap a legtöbb esetben összetett vonatkozású forrásanyag. Ez igen jó megoldás a szólapok anyaga forrásértékének a tömörítésére. Voltaképpen talán nem is kellene jelezni a szólapon, hogy milyen szempont szerint gyűjtötték anyagát a szerzők, legfeljebb a betűrendes címszójegyzéken. Mert itt van például a 77. csalány szólapja; hirtelenében csak a következő adatokat idézem belőle: K-2: csalány ^ B-2: csattan ~ A-15: csollán ~ F-I: csojjány ~* H-2: csovány ~ Cssz-16: csohdny ~ L-16: csanál ~ 0-5: csinát ~ 0-14: csinár stb., stb. Csupa hangtani jelenségekre szolgálnak ezek bizonyítékul, pedig — a szólap címszava szerint — lexikai céllal gyűjtötték az anyagát. Ebből az következik, hogy a csak hangtani céllal összeállított szavak térképlapján sem kellene a hangtani jelenségeket hangsúlyozni, ha az illető szó más jelenség(ek) szemléltetésére is alkalmas. Az 57-es, petrezselyem térképlapja például mint fentebb is láttuk, hangtani szempontú. Ennek „Megjegyzések" rovatában a következőket olvashatjuk: ,,A térkép hangtani jellegű lévén, a petrezselyem szónak (tágabb értelemben vett) hangalakváltozatait tűnteti fel. így a felvett adatok szóföldrajzi értékükben és használati körükben meglehetősen eltérnek egymástól; s az esetleges adathiány sem jelenti azt, hogy magát a növényt az illető kutatóponton nem ismerik." Aki ezt a megjegyzést elolvassa, annak mindjárt szemet szúr utolsó mondata: ,,.... s az esetleges adathiány sem jelenti azt, hogy magát a növényt az illető kutatóponton nem ismerik." — Dehát mit jelenthet az esetleges adathiány? — A nyelvészt feltétlenül izgatja ez a kérdés, de felelet nincsen rá, bár a feleletet körülbelül olyan terjedelmű megjegyzésben meg lehetett volna adni, mint amilyen ez a megjegyzés. Ugyanis Magyarországon mindössze az O-10 (Nyírtét, Szabolcs—Szatmár m.) kutatóponton nincsen meg a petrezselyem szó, azonkívül a Ju 4, 5, 6, 8, 9, 10, 11 kutatópontokon hiányzik. Lám, a 132. ösztöke térképét, mely szintén hangtani jellegű, már a következő megjegyzés kíséri: ,,A térkép hangtani jellegű. . . Az egyéb elnevezésbeli változatokat jegyzetben adjuk m e g" (A kiemelést NY. A. tette). Ez a helyes eljárás. A 189. zsúp is hangtani térkép. Valóban helyes itt egész szólapot szentelni a hangtani jelenségeknek, mert a zsúp ~ ^ zsupp ^ zsúff ^~> zsúf forrás a zsúfol eredetének kérdésében is (vö. BENKŐ LORÁND, Zsúfol. MNy. XLIX, 468 — 70). A „Megjegyzések" azonban jelzi, hogy „Az ország egyes részein a háztető fedésére készített kévéknek más neve van. Térképünk csak a cséplés után készített nagyobb kévék nevét tűnteti fel." — Pedig a háztetők fedésére készített kévék nevei jelentéstani ós kultúrtörténeti szempontból külön szólapot érdemeltek volna. Kasonlóképpen sajnáljuk, hogy — mivel a 192. ocsú térképe szintén hangtani jellegű — „a fogalom egyéb megnevezéseit" általában nem is gyűjtötték (Megj.), noha a fogalom nevei beletartoznak a cséplés szócsoportjába, mely az I. résznek az anyaga, ós annak nem is lényegtelen része. 12 Nyelvtudományi Közlemények 1970/2.