Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - A. Kövesi Magdolna: Az uráli alapnyelv többesjeleiről [Über die Pluralzeichen der uralischen Grundsprache] 31

40 A. KÖVESI MAGDA (< lahti 'öböl'); kalvakka 'sápadt, halvány' (kalpea id.), de előfordul család-és helynevek ben is (pl. Köönikkä, Meinikkala, Reinikka, Kierikkala stb.J példákat 1. még LEHTISALO: i. m. 360; HAKULINEN: SKRK.3 108—9;

NISSILÄ: Vir. 1951 : 364—5). Hasonló funkciókban jelentkezik a -kkol-kkö alakváltozat is, azzal a különbséggel, hogy ez még hely- és gyűjtőnévképző szerepben is igen elterjedt. Pl. helynévképzőként: aavikko 'rónaság, sivatag, nyílt víz' (< aava 'sík, nyílt, tágas' stb.); ranniko 'partvidék' (< ranta 'part'); nyj. esikko 'előszoba' (< ete-J; gyűjtőnévképzői szerepben: Iiaavikko 'nyárfaliget' (< haapa); kivikko 'kőrakás'; männikkö 'fenyves' « mänty). L. HAKULINEN: SKRK.3 108—9; 131

—2.24 c) A volgai és permi nyelvekben főleg deminutiv vagy elhomályosodott deminutiv származékokat képez, azonban a képzőmonográfiák adataiból a kollektív jelentésárnyalatra is következtethetünk. Pl. cser. KB. lanzdrik 'Fetzen, Lumpen' (< lanzna 'zerfasert') [NB. nom. possessoris képző funkció!]; B. kumbu-k 'Breite' (< kumba' 'breit'); KB. laksa'ka 'Tal, Niederung' (~ KB. laksd 'Grube, Vertiefung in der Erde, im Holz'; WICHMANN: SUSA. XXX/6 : 10 kk.). A permi nyelvekből esetleg ide vehetjük azokat a példákat, amelyekben a -£-nak CASTRÉN (EGrS. 35) augmentatív jelentésárnyalatot tulajdonít; pl. aika 'Schwiegervater, Gatte' (< ai 'Vater, Mann'); (WIED.) murka, votj. (MUNK.) mere, muri 'gelte Kuh' ~ fi. marras 'kuollut, kuolemaisillaan oleva'. (E kategóriáról és a hozzátapadó jelentésekről 1. még KÖVESI, PermiKépz. 165 kk.) d) Ugyancsak nehezen lehetne csak deminutiv gyűjtőnéven összefoglalni az obi-ugor nyelvekben található -k elemű képzések jelentésfunkcióit. Találunk közöttük: kollektív jelentésű főneveket; pl. vog. EK. P. stb. tal'k 'Gipfel, Spitze, Ende, oberer Lauf des Flusses' (vö. osztj. K. tdi 'Gipfel, Kopf, Spitze'); osztj. (KARJ. ) DN. pëldk 'Hälfte' (~ m. fél); helyneveket: (KANN.) VS. ialká 'der Untere' (<— T. iaa-t 'unten'); nom. possessoris okat: (MUNK.) KL. këlpèrj koattäk-py, 'véres kezű fiú' (< koat 'kéz'); nom. possessi ket: P. kwanè% kwàl 'külső ház' (< kwän 'ki'). Még középfokjel szerepben is találkozunk a képzővel: pl. T. muéu% 'kisebb' (< mus 'kicsi'), viskê kasát 'a legkisebb öcs' (< vié 'kicsi')25 (1.

LEHTISALO, Abl. 366, 375). 4. Ezek után — úgy vélem — a magyarban jelentkező -k képzős származékokat sem lehet egyértelműen a ,,deminutiv" képzések igen szűknek bizonyuló kategóriájába beleerőszakolni, mert ahogy erre D. BARTHA K. is rámutat ,,ősi szétágazó bizonytalan jelentéstartalmában" a kicsinyítésen kívül ,,volt 24 HAKUXINEN

az eddigi felfogásnak megfelelően a deminutiv szerepet tartja elsődlegesnek. Ebből fejlődött volna ki a helynévképzŐ szerep, majd az utóbbiból a gyűjtőnóvképzŐ funkció: pl. „kivikko 'paikka, jossa on kiviä, kiviryhmä, kiviraunio'jne." (i. m. 132). Hasonlóan képzeli a fejlődést HAJDÚ P. is (BUNy. 128). Tudvalevőleg azonban a n o m. possessoris funkcióból is kialakulhatott a hely- és gyűjtőnóvképző szerep: pl. nádas < nádas rét, vagy a permi -d hasonló funkcióváltásával kapcsolatban KÖVESI (Permi Kópz. 78—9). A valamivel gazdagon, bőségesen ellátottságot kifejező szerephez hozzá tapadhatott az augmentatív árnyalat: m. pufók, szemők, szájak; észt koivaíckas 'grosser, hässlicher Schenkel' ( < koiv 'Schenkel') (LEHTISALO, Abi. 362). 25 Meg kell jegyeznem, hogy ugyanilyen funkciókban jelentkezik a -k megfelelője a szamojédben is — még a közópfokjel funkciót is beleszámítva (1. LEHTTSAIO, Abl. 377). Ez ismét a két nyelvcsoport közötti szorosabb kapcsolatra és ezen alapuló párhuzamos fejlődésre vagy átvételre utalhat.