Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Dezső László: A magyar jelzős főnévi csoportok szórendjéről (cirill) 395
402 DEZSŐ LÁSZLÓ melléknévi, mind főnévből képzett melléknévi jelzője, az utóbbi közelebb áll a jelzett szóhoz, mint az egyszerű melléknév, még akkor is, ha a téma-réma tagoláshoz nem járul másodlagos „fogalmi" tényező (pl. szép emeletes ház, és kék derékszögű vonalzó). Ez utóbbiban egyébként a téma-réma viszonyban is kifejeződő pragmatikum állandósul: nemcsak az ad hoc kapcsolatban lényeges a deszubsztanciális jelző, hanem állandósul is ebben a közlési szerepben (derékszögű vonalzó). 2. A magyar főnévi csoportok szórendjéről 2.1. A kijelölő névmás, a számnév és a melléknév helye A GuBBNBERG-féle szórendi tipológiában a magyar főnévi csoportot a DNumAN szórend jellemzi: a kijelölő mutató névmási jelzőt követi a tőszámnévi jelző, és utána áll az egyszerű melléknév: ez a két szép virág. Ez a szórend összeegyeztethető, mind az SOV, mind az SVü szórenddel (A fiú levelet ír, A fiú írja a levelet), bár alapvetően az SOV-ra jellemző. A magyarban az SVO szórend másodlagos fejlemény, de a főnévi csoport szórendjében nincs semmi változás, nincs kialakulóban az SVO szórendű nyelvekre jobban jellemző NANumD vagy NDNumA posztpozitív szórend. A latinban viszont a hátravetett jelző kialakulása megelőzte az SVO szórend létrejöttét, amely a román nyelvekre jellemző. A kijelölő mutató névmás, számnév és egyszerű melléknév (sőt általában a melléknév) szórendjéről sok mondanivalónk nincsen, vizsgált adataink csak alátámasztják ezt az ismert tényt. Ezért csak néhány megjegyzést teszünk. A névmások különbözőképpen osztályozhatók. Sajátos szemantikai jegyeik szerint lehetnek személyes névmások (személy-, visszaható, kölcsönös névmások), mutató névmások és kérdő, határozatlan, valamint vonatkozó névmások.9 Másik lehetséges osztályzás a helyettesítendő szófajon alapul: melléknévi, számnévi és főnévi névmások. A szórendi elemzéshez inkább ez utóbbira van szükségünk. Tegyük félre a főnévi névmásokat, és határozzuk meg pontosabban a jelzői szerepű melléknévi és számnévi névmásokat. A jelzők - feltehetően egyetemesen helyettesíthetők valamely névmással. Igen érdekes volna tipológiai szempontból megvizsgálni, állhat-e névmás mindkét jelzőfajta helyett; s ha igen a számnévi és a melléknévi névmások tovább oszlanak-e és mely csoportokra. A magyarban van mind számnévi, mind melléknévi névmás, sőt több fajta van mindkettőből, tehát különbséget teszünk a jelzőfajták között, sőt olyan különbségeket is regisztrálunk, amelyek a számnevek, ill. a melléknevek számára érdektelenek, ugyanakkor a névmásrendszerben irrelevánsak olyan jegyek, amelyek a számneveknél és mellékneveknél lényegesek. A számnévi névmások ,,számot" és „mennyiséget" (hány és a többi), vagy csak mennyiséget fejeznek ki (mennyi és társaik). A tőszámnevek mennyiséget és számot (öt), ill. mennyiséget vagy határozatlan számot: sok, kevés. így erre a kérdésre: Hány fiú érkezett? válaszolhatjuk: Harminc fiú érkezett vagy Sok fiú érkezett, míg a Mennyi kenyerünk van ? kérdésre a válasz lehet : Sok kenyerünk van, vagy Öt kiló kenyerünk van, az utóbbiban implicite benne van Vö. DEZSŐ L., A főnévi csoport 39 kk.
