Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11

30 KOVÁCS FERENC moly"-nak minősül. És ha ehhez még hozzávesszük, hogy ez az irányzat volt az első, amelytől azt várták, hogy a hazai általános nyelvészetet kimozdítja a holtpontról, és a végén álmarxistának minősült, ez semmiesetre sem szilárdította az általános nyelvészet státusát, fejlődését jó pár évvel visszavetette; sőt egyesekben a szovjet, de általában a marxista—leninista nyelvtudomány hitelét is feszegette. Ha szakmailag nem haladta is meg az ismertetésirodalom kereteit, politikai hatása mindenképpen kedvezőtlen, káros volt, de súlyos következményekkel járt a magyar nyelvtudomány további fejlődése szempontjából is. Igaz az, hogy „Sztálin ismeretes nyelvészeti írásai elhárították ugyan az útból, kivégezték a marrizmust" (ÁNyH. 19), a hazai nyelvészek is elvetették ,,a marrizmus csődtömegét", „felszabadultak a lidércnyomás alól" (Nyr. 74: 315), egy dolgot azonban nem vetettek el ebből a „csődtömegből", egyfajta „lidércnyomás" változatlanul megmaradt. Ez pedig a modern nyelvészeti irányzatoktól való merev elzárkózás, amit egyes marristák is fennen hirdettek,21 a materialista nyelvszemlélet és a dialektikus kutatási módszer hiányát vetve a modern irányzatok szemére. Nem arról van szó, mintha ez a kritika megalapozatlan lett volna ! Csakhogy egy dolog egy bizonyos elméleti konstrukció idealisztikus volta (ezt a materializmus talaján álló nyelvész bírálhatja, sőt, bírálnia is kell !) és megint más annak felhasználható kutatási eljárásmódja ! Ha ezt a különbségtevést mellőznénk, a marxista—leninista nyelvelméletet metafizikusán ki akarnánk emelni az emberi megismerés szerves folyamatából, tagadnánk annak dinamikus jellegét, és az egész elméleti múltat a tudománytörténet lomtárába valónak tartanánk. Ez viszont súlyos gnoszeológiai tévedés volna, mint ahogyan az is volt ! Ha a marxista—leninista metodológia szervesen magába ötvöz minden eredményt hozó eljárásmódot — akár a múltbeli, akár a kortársi vagy a jövőbeni metódusról van szó —, akkor a marxista nyelvész nem tehet mást, minthogy elválasztja az idealisztikus magyarázó elvet a felhasználható módszertől, az előbbit elvszerűen bírálja, az utóbbit bátran felhasználja. Máskülönben nem tudja a fürdővizet a gyerektől elválasztani, ami pedig súlyos veszélyekkel jár — mint ahogyan járt is ! Mielőtt a saussure-i elmélet lelke, a jelszerűség és főleg a rendszerszerűség gondolata elterjedt volna nálunk, és mielőtt ezen elmélet meglehetősen sokszínű utóéletének akármelyik irányzata is elért volna hozzánk — metafizikusán metafizikát és idealizmust kiáltva (ahogyan ezt a marristák is tették) —, eleve elzárkóztunk azok megismerésétől, eredményes vagy eredménytelen voltuk kipróbálásától. Pedig abban az időben már többékevésbé ismert volt az a formula, hogy minden elmélet és módszer olyan értékű, amilyennek a gyakorlat kritikáján minősül. (Folytatjuk.) KOVÁCS FERENC Die deutsche Zusammenfassung wird nach dem zweiten Teil des Aufsatzes in der folgenden Nummer publiziert. 21 MESCSANYiNOVnak a 18. sz. jegyzetben közölt súlyos megállapításain túl vö. még: „Nyugaton Baudouin főném-elmélete [ !] kereszteződött a Saussure-féle nyelvrendszer-fogalom absztrakt sematizmusával ós a szinkrónia és diakrónia, mint »két nyelvészet* [ez így, mint fentebb láttuk, nem igaz, legfeljebb két nyelvvizsgálati módszerről lehet beszélni], mechanisztikus és metafizikai fogalmaival." (R. AVANYESZOV, A szovjet nyelvészek elsajátították a marxista—leninista elméletet. Nyr. 73: 1—5; i. h. 4.)