Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Kovács Ferenc: Irányzatok, tanulságok [Tendenzen und Lehren] - 11
28 KOVÁCS FERENC magának I. JVÍESCSANYiNOVnak egy meglehetősen részletes cikke is, amelyben a nyelvtudomány kontinuitásáról, a tudománytörténeti előzmények értékéről ez olvasható: „Tudományunk útja ott kezdődik, ahol a nyelvtudomány egy jelentős irányzata, az újgrammatikus iskola végződik. Ebből az iskolából kinőve két úton halad tovább a nyelvtudomány. Nyugat-Európában keletkezett a De Saussure- és A. Mayet [nyilván Meillet]-féle szociológiai irány. Oroszországban először Baudouin de Courtenay és Fortunatov munkálkodott ebben az irányban. Az ő munkásságuk következtében a szovjet nyelvészet szilárd alapot kapott. A szovjet nyelvészet minden vizsgálati módszert felhasznál, melyek a tudományban használhatók ...Ha a nyelvtudományban bármelyiküket is kizárnák, ez gyakorlatban a tárgyilagos vizsgálat lehetőségének kikapcsolását jelentené." (Az új nyelvelmélet mai állása. Nyr 72: 97 — 103, i. h. 97 — 98; az én kiemelésem: K. F.)18 A sokat bírált tudománytörténeti nihilizmus az ,,új nyelvelmélet" vezéralakja első magyarországi publikációjának tükrében egészen más megvilágításba kerül. Igaz, hogv az első MESCSANYiNOV-írást követte a 18. sz. jegyzetben idézett második is, de mégiscsak az első fordította a hazai nyelvészek egy szűk körének a figyelmét a marrizmus tanulmányozására. Nem a sokat emlegetett — később nem kevesebbet bírált — négyelemes (sal, ber, yon, ros) analízis (GÁLDI L. ismertetése, Nyr 72: 231) egyedül üdvözítő nyelvmagyarázási elve vonta tehát magára a figyelmet elsősorban, hanem ez a határozott tudonjánytörténeti állásfoglalás és módszertani elaszticitás. HERMÁN J. Nyelvészet és valóság (NyK 52: 83 — 100) című, a ,,magyarországi marrizmusnak a mintegy programját" megadni szánt tanulmányában (HERMÁN kifejezése MNy 47: 41 — 2) is elismeri a tudománytörténeti múlt előremutató részeredményeinek a felhasználhatóságát. ,,. . . mindez nem egyenlő a polgári nyelvészet felhasználható eredményeinek a sutbadobásával" (NyK 52: 103). A másik megjegyzés a hazai marristák „fennhéjázó arakcsejevizmusának" az erőszakos türelmetlenségére vonatkozik. Legjobb tudomásom szerint19 egyetlen magyar nyelvésznek sem történt bántódása a marrizmussal szembeni állásfoglalása miatt, egyszerűen azon oknál fogva, mivel HAJDÚ P. említett bíráló megjegyzésén és LAZICZIUS GY. határozott ellenvetésein túl nem volt egyetlen magyar nyelvész sem, aki a marrizmussal szemben a sztálini cikkek megjelenése előtt nyíltan állást foglalt volna.20 Egyet lehet tehát érteni NÉ 18 A teljes történeti hűséghez az is hozzátartozik, hogy ugyancsak MESCSANYINOV tollából egy évvel később az idézett tudománytörténeti hitvallással szöges ellentétben álló cikk is megjelent (Marr, a szovjet nyelvészet megalapítója. Nyr 73: 273—82), amelyben SAUSSTTRE-ről, de általában a polgári nyelvtudomány eredményeiről és a nyelvtudomány kontinuitásáról — egyebek között — az alábbiak olvashatók: „de Saussure és a strukturalisták elméletei csak regressziót tartalmaznak" (i. h. 274). A szovjet nyelvtudomány feladata tehát „a polgári tudomány minden állításának éles és határozott visszautasítása ... a nyelvtudományt teljesen új alapokra kell helyezni" (uo.); végül: „A szovjet nyelvtudomány élesen szakított a külföldi nyelvészettel" (i. h. 278). 19 A magyarországi „marrizmus korszakában" a Magyar Tudományos Tanács Személyzeti Osztályán dolgoztam, tehát volt alkalmam a titkos „káderdossziókba" való betekintésre, és „belülről" kísérhettem figyelemmel a „kádercserék" alakulását és motivációit. 20 LAZICZITTS hirtelen nyugdíjazását nem elvi-elméleti állásfoglalása, hanem más, tragikus körülmények következtében beállott elkeseredettsége, az ebből fakadó politikai kijelentései és még egyéb más tényezők váltották ki (LAZICZIUS személyes közlése és a LAZiczius-dosszió ismerete alapján). Ä /
