Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - Szépe György: Arany A. László 1909–1967 213

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 215 Fő művét 1967-ben angol címmel, de változatlan magyar szöveggel újból kiadták: The phonological system of a Hungárián dialect. An introduction to structural dialectology (Bloomington—Hága, Indiana University—Mouton). Ennek a 2. kiadásnak az előszavában így jellemzi a szerző művét: ,,Kolon község nyelvjárásának teljes fonológiai leírásában a fonológia alaptételeinek érvényét és az alkalmazásának gyakorlati értékét kívántam megállapítani. A fonológia alkalmazása több jó részleteredményt hozott, s egyben megmutatta az elméletének, illetőleg alkalmazásának hiányosságait is." — Maga a kötet még ma is megérdemelne egy alapos recenziót. A kötet rendkívül ökonomikus szerkezetű: általános nyelvészeti és dialektológiai bevezetés után rövid általános és magyar fonológiát ad, s mintegy melléktermékként adja Kolon fonémarendszerének leírását. Munkájában TRUBETZKOY ,,Grundzüge der Phonologie" (Prága, 1939) című munkája volt legközelebbi példaképe; ezen azonban több ponton túlmutat. Először is TRUBETZKOY művét kitűnően tömörítette, mintegy kózikönyvszerűvé tette. Másrészt egyéb szempontok, egyéb szerzők anyaga, különböző kritikai megjegyzések, a magyar nyelvi tények és Kolon fonéma-állaga bevonása által jóval többet, mást adott, mint a bécsi mester. Munkájának külön értéke, hogy magyarul jelent meg, LAZICZIXJS GYULA fonológiai bevezetése óta — s azóta is — a legjelentősebb magyar nyelvű fonológiai publikáció. A magyar fonológiai dialektológia területén hosszú ideig a legjelentősebb írás volt, klasszikus fonológiai szempontból ma is az. Szlovák dialektológiai munkásságában a magyar hatások vizsgálata dominált. Erről szólt elkallódott bölcsészdoktori értekezése, valamint egy általa összeállított kérdőív a magyar szótani hatások kutatására: Dialektologické dotazniky pre Slovensko (Bratislava, 1937, 36 sokszorosított ív). — A két nyelv kölcsönhatását nemcsak az érintkező nyelvszerkezetek szintjén vizsgálta, hanem a kétnyelvű felvidéki emberek nyelvi tudatában is. Altalános nyelvészeti igényű írása [a francia összefoglalás címét adom meg a szlovák cím helyett]: Fondements psychologiques des phénomènes bilingistiques: Linguistica Slovaca I/II, 39—52 (1939/40). — Szintén elméleti és szlovák jelentőségű ,,K porovnávaciemu jazykovému vyskumu na Slovensku" [összehasonlító nyelvészeti kutatások Szlovákiában] Jazykovedny Sborník I/II, 390—422 (1946/47) című tanulmánya. Itt említem meg J. ORLOVSKY szlovák nyelvésszel társszerzőségben írott művét: Gramatika jazyka slovenského [A szlovák nyelv grammatikája], Bratislava, 1946. 257 lap. A könyv több kiadást is megért. Ez volt az első szlovák strukturális (modern) grammatika, mégpedig rögtön könnyen áttekint hető kézikönyv formájában. 1946-ban ez azt jelentette, hogy a szlovák nyelvtani kutatások Európában a legkedvezőbb keretekben tudtak folytatódni. A mai magyar nyelvrendszer előzményeinek szerkezeti történetéről két írást publikált. Az ősmagyar nyelv szerkezetrendje és érvénytelenítése: A magyar nyelv története és rendszere: A debreceni nemzetközi nyelvészkongresszus előadásai (Szerk. Imre Samu és Szathmári István, Bp., 1967) 67 — 74. — A másik: „Das System der finnisch-ugrischen und der urmadjarischen Sprache": Congressus Secundus Internationalis Fenno-ugristarum Helsingiae habitus 23-28. VIII. 1965. Pars I. Acta Linguistica (Helsinki, 1968) 17 — 23. Arany ezekben a művekben a történeti fonológiát és a nyelvtipológiát együttesen használja föl. Abban különbözik a szokásos történeti, illetőleg történeti-összehasonlító tanulmányoktól, hogy tárgyalása univerzális és pánkronikus keretű. Nem egyetlen nyelv és nem egy nyelvcsalád, hanem az emberi %