Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Kiefer Ferenc: Egy új jelentéselmélet felé [Towards a new theory of meaning] 193
194 KIEFER FERENC maga a szóbanlevő morféma, majd a grammatikai kategóriák következnek' melyekből a szemantikai kategóriák ágaznak le. A „legalsó" szemantika1 kategóriához csatlakozhat még egy úgynevezett „megkülönböztető jellemző" és esetleg még egy szelekciós szabály. — (c) A szemantikai szabályok projekciós szabályok, amelyeknek két típusa különböztethető meg: az egyik egyszerű, a másik transzformációsán összetett mondatok szemantikai interpretálásakor lép működésbe. Mindegyik típuson belül annyi szabályunk van, amennyi a különböző grammatikai relációk száma. — (d) A projekciós szabályok alkalmazásának eredménye az „amalgámozás", a — grammatikai értelemben vett — összetevők jelentéseinek összegezése; az összegezés a szemantikai kategóriák halmazelméleti összegének képzését jelenti. Vegyük ehhez hozzá még a szemantikai komponens már fentebb említett további két tulajdonságát: (e) A szemantikai komponens kizárólag interpretatív funkciót tölt be. — (f) A szemantika és a grammatika között éles határ vonható. A KATZ—FoDOR-tanulmány megjelenését követő években lényegében az (a) —(f) pontokban összefoglalt állítások adták a keretet a szemantikai kutatásnak. KATZ és POSTAL könyve, ami a szemantikai komponens felépítését illeti, nem sok újat tartalmaz. ÁBRAHÁMmal közösen írt monográfiánk (ÁBRAHÁM—KIEFER) szintén csak tágítani igyekszik az (a) —(f) által adott keretet. KATzék metateóriájának néhány szempontját másutt megkíséreltük részletesebben megvizsgálni (KIEFER 1966a és 1966b). A formalizálás terén e cikkek bizonyos előrehaladást jelentettek, de túl általánosak voltak ahhoz, hogy a nyelvi valóságra alkalmazhatók legyenek. CHOMSKY 1965-ben megjelent könyve a generatív nyelvelméletnek a régebbi variánsaitól lényegesen különböző változatát írta le. Bár a szemantikai komponens kérdésével külön nem foglalkozik, az új eredmények kétségtelenül kihatottak a KATZ-féle elképzelés néhány tételére. így kétségessé vált, hogy (f ) egyáltalán tartható-e. Az úgynevezett generalizált, a több mondatból egyet alkotó transzformációk elhagyásával a 2. típusú projekciós szabályok is feleslegessé váltak. Ezenkívül CHOMSKY az eddigieknél nagyobb feladatokat állított a szintaxis elé. így, többek között, megkövetelte, hogy a szintaxis ne csak grammatikailag, hanem szemantikailag is helyes mondatokat generáljon.3 Ez azt jelenti, hogy a mondatok szemantikai helyességének megállapítása, amelyre KATZ—FODOR és — szerényebb igényekkel — mi is (ÁBRAHÁM— KIEFER) nagy súlyt fektettünk, nem tartozik többé a szemantikai komponens feladatai közé. Ha most a szintaxistól megköveteljük a szemantikailag is helyes mondatok generálását, akkor a szelekciós szabályoknak, amelyek csak a megfelelő jelentések kombinálását engedik meg, a szintaxisban kell működniük. Akár a szótár, akár a szintaktikai szabályok tartalmazzák a szelekciós szabályokat, annyi bizonyos, hogy a régebbi elképzelések túlságosan leegyszerűsítették a jelentések „kombinálásának" problémáját. A KATZ—FoDOR-féle elgondolást először BOLINGER bírálta. Kritikája főleg (a) ellen irányult; úgy vélte, hogy ha elfogadjuk a KATZ-féle elképzelést, a jelentés „atomizálásának" nem tudunk határt szabni. A megkülönböztető jellemzőkből kis ügyeskedéssel újabb és újabb szemantikai kategóriákat vonhatunk ki. KATZ és FODOR nem ad elfogadható kritériumot arra vonatkozóan, 3 Bár ezt csak egyik lehetőségként említi, érvei eléggé meggyőzőek. L. főleg CHOMSKY 1965, 148 — 163.
