Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)
Tanulmányok - Boros Rezső: Beszéddallamok, különösen a köszönés és kiáltások hanglejtése (cirill) 175
Beszéddallamok, különösen a köszönés és kiáltások hanglejtése FÓNAGY IVÁN és MAGDICS KLÁRA beszéddallam följegyzéseit, e nagy fáradsággal készült terjedelmes munkát, zenei nézőpontból, sajnos, nem tarthatjuk sikerültnek. (Idevágó részletesebb elemzésünket 1. a Hangtani Tanulmányok 67. sz.) Talán jobban sikerült a szerzők korábbi „Das Paradoxon der Sprachmelodie" c. tanulmánya (UAJb. XXXV, 1964), ezúttal — magyar gyűjteményüktől eltérően — ritmizált kottákkal. (A Paradoxon cím azonban nem világos és félreérthető.) Több érdekes megfigyelésük van a szerzőknek (pl. a férfi és női hanglejtésről), s itt nem is keverednek olyan mindenképpen téves fejtegetésbe, mint ,,A magyar beszéd dallama" című könyvükben pl. a csodálkozás és bosszankodás kifejezésének jellemzésénél. A nem jól sikerült dallamokhoz sorolom az eladó és vevő köszönésének hanglejtését (UAJb. XXXV, 5. sz. 5. 1.). A ,,Jó napot kívánok" szöveg az eladónál: äa d g g h (— hosszú ritmusjellel jegyeztem a negyedkottákat, a jelöletlenek nyolcadhangjegyek); a vevőnél: h g g f e e hangokból áll. (A betű mellett álló kis függőleges jel ezúttal természetesen nem a szajbeli artikulációt jelzi, hanem a zenei hangnév felsőbb oktávába tartozására utal.)1 Valószerűtlenül és mégis túl kiszámítóttan, sőt mereven táncolna a kereskedő hangja (a ,,napot" kvartot ugrik föl a-ról d-re, ezután egy mélyebb tercugrás következik szintén fölfelé g — h: ez úgy hat, mintha kiszámított zenei szekvenciát hallanánk). Érzésem szerint a boltosnak ez a köszönése inkább visszaköszönés lehetett, vagypedig régi ismerősöknek, esetleg fiataloknak szólhatott. Ilyen melódiájú (nem éppen magyaros hangzású) köszönéseket hallunk (talán különösen üzletemberektől) : Jó napot kívánok ! A vevő köszönése túl nagy hangközökben ereszkedik; nagy terc után szekund: ez a mélabús bővített kvartot (,,tritonus") adja, a zárás is mélabús: fee: ez azenei fríg hangnem záradéka. Ne gondoljuk, hogy egyes zeneművekre való emlékezés kelti bennünk ezt a hangulatot, nem, már maguk a zenei menetek (tritonus, friges hangnemzáradék) alakítják ki a hallgatóban — akár akarata ellenére is — ezt a „nyomott, feloldatlan", röviden mélabús 1 E jel szükségességére BARTÓK JÁNOS és ELEKFI LÁSZLÓ figyelmeztetett.
