Nyelvtudományi Közlemények 72. kötet (1970)

Tanulmányok - M. Velenyák Zsófia: A „nap levő” szerkezet a cseremiszben [Die Entsprechung der ungarischen Konstruktion nap levő ’der Sonne ähnlich, gleich’ (eig. „Sonneseiend”) im Tscheremissischen] 164

A „nap levő" szerkezet a cseremiszben 1. SiMONYitól (NyF. XLVII, 1, vö. Nyr. XXXVI, 97) napjainkig sokan foglalkoztak azokkal az ősinek vallott igenévi szerkezetekkel, melyekben az igenév a létige származéka. Az uráli nyelvek közül a nap levő-\\ek megfelelő igenévi szerkezet kimutatható mindhárom ugor nyelvből. Ismeretes volt a magyarban, használatos a vogulban, osztjákban (SIMONIT: i. h.; SZILASI: NyK. XXVI, 141, 156; KERTÉSZ: FgrF. XVII, 93, NyK. XLIII, 86, 93; SCHÜTZ J. NyK. XL, 55; SARKADI NAGY J.: NyK. XLII, 274; KLEMM: Pannonhalmi. Évk. 1915—1916. 173, TörtMondt. 403; BEKÉ: Nyr. XLL 286; PAIS: MNy. XVIII, 95, NyK. LX, 135; HÁMORI ANTÓNIA: MNy. L, 420) és megvan a nyenyec-szamojédban is (N. SEBESTYÉN IRÉN: Pais-Eml. 638, vö. ALH. IX, 40). Már SIMONYI is megemlíti, hogy hasonló szerkezet található a törökségben (NyF. XLVII, 2, Nyr. XLV, 407), de főként FOKOS az, aki az urál-altaji nyelvek közös ősi sajátosságai között, mint e nyelvek egyik legfontosabb mondattani egyezéseként tartja számon (Nyr. LXIV, 55, vö. FUF. XXIV, 316, Nyr. LXVIII, 43, FgrTörtMt. 12, Rolle der Syntax 97). Legutóbb Sz. KISPÁL MAGDOLNA A vogul igenév mondattana c. monográfiájában (Budapest, 1966. 57 — 61, 119—130) foglalja össze a sokat vitatott szerkezettel kapcsolatos véleményeket és fejti ki az eddigiektől eltérő, de e szerkezet talán legmeggyőzőbb magyarázatát is (i. h. 124—130). 2. Eddig tehát a finnugor nyelveknek csak az ugor ágából sikerült a nap levő-vei megegyező szerkezeteket kimutatni, pedig a finn-permi ágba tartozó cseremiszben is megtalálható, bár ma már nagyon ritkán. Az említett nyelvekhez hasonlóan itt is a létigének (-se, -Sd, -ëd) part. praes. képzős származéka szerepel utótagként. Az 1956-ban Moszkvában kiadott MapHHCKO-pyccKHH cjiOBapb-ban bár, mint a nyelvre jellemző, idiomatikus kifejezésként van jelölve, csak két adatot találtam: aea AÚüme a) 'Má^exa' [mostoha anya]; b) 'cBeKpÓBb' [anyós, a férj anyja] (i. h. 11), és má AÚüme a) ÓT^ÍM'; [mostoha apa], b) 'cßeKOp' [após, a férj apja] (i. h. 38). Szószerinti jelentése: anya levő, apa levő. BEKÉ ÖDÖNnek ötvenévvel ezelőtt gyűjtött, s ma már szinte nyelvemléknek számító kéziratos nyelvjárási szótárában is előfordul néhány az előbbiekkel azonos vagy hasonló jelentésű igenévi szerkezet.1 Az alábbiakban idézem az összes, erre a szerkezetre található példákat: 1 Itt

kívánom megjegyezni, hogy sem más gyűjtőknél, sem a BERECZKI által legfrissebben lejegyzett cseremisz szövegekben (NyK. LXV, 49) ez a típusú igenévi szerkezet már nem fordul elő.