Nyelvtudományi Közlemények 71. kötet (1969)

Tanulmányok - Oláh Tibor: Jean Dubois, Grammaire structurale du français 199

SZEMLE - ISMERTETÉSEK 199 ciplína, expressis verbis LŐRINCZE LAJOS képviseli (NyFK, 11, idézi TATTLI, 25, ül. 180),. De túl osztályozásokon és elvi kijelentéseken, ténylegesen — elveiben ós módszereiben, szervezetileg és kiterjedésében, hatókörében és eredményeiben — önálló" tudományszakká vált hazánkban a nyelvművelés. Abban is, hogy szakavatott nyelvészek irányítják ós művelik. Nyelvművelésünk módszereiben is korszerű, pontosan úgy jár el, ahogy azt TAITLI mint ideális követelményt állítja elénk: nem előírásokkal és szabályokkal kötelez, hanem tanácsokat ad, indokol és a meggyőzés erejét használja, sőt ennél még tovább megy, amikor az anyanyelvi műveltség fejlesztését tűzi ki célul. Ami az átfogóbb feladatokat illeti, e téren is jelentős eredményeket mutathat fel. így például kidolgozta a nemzeti nyelv és a köznyelv normájának kritériumait, részletekbe menően megállapította a nyelv egyes rétegeinek helyességét a normához való viszonyában (1. DEME LÁSZLÓ, NyFK, 15 — 48). Tekintélyes munkát végzett a korábbi túlzó nézetek, az előítéletek, az ún. nyelvhelyességi babonák felszámolásában; gondoljunk csak az idegen szavak használata vagy az ikes ragozás kérdéseiben kialakított újabb, tudományos álláspontra, továbbá az egyes nyelvhasználati formák helyességének árnyaltabb, stilisztikai szempontú értékelésére. Fontos feladatot teljesített, amikor egy korábban kevés figyelemre méltatott terület, & műszaki nyelv művelésének alapelveit tisztázta (vö. KLÁB JÁNOS—KOVALOVSZKY MIKLÓS, Műszaki tudományos terminológiánk alakulása és fejlesztésének főbb kérdései, MTESZ, Bp., 1955; továbbá GRÉTSY LÁSZLÓ: Nyr. 84, 1960, 409 — 17; uő., Nyr. 85, 1961, 382 — 4). Vagy itt van például a nyelvjárások megítélésének kérdése, amelyben elvileg és gyakorlatilag korszerű állásfoglalást sikerült kialakítani. Nem hallgathatjuk el persze azokat a főbb hiányokat sem, amelyek TAULI munkájának olvasása közben tüstént szemünkbe tűnnek. A fontosabb feladatok közül például nyelvművelésünk rendszeres munkával nem látott hozzá nyelvünk tökéletlenségeinek felderítéséhez, még kevésbé orvoslásukhoz — bár az utóbbi időben szőnyegre került néhány ilyen kérdés is, mint pl. a megszólítás és a köszönés fonákságai, a nők megnevezésének nehézségei, az udvariassági névmások használata, illetőleg azok elégtelensége stb. Nem dicsekedhetünk a nyelv módszeres tökéletesítésének dolgában sem nagy eredményekkel, különösen ami a nyelvhasználat és a gondolkodás közti alkalmatlanságok kiküszöbölését illeti (bár e hiány összefüggésben van azzal, hogy elméleti nyelvtudományunknak is egyik legelhanyagoltabb területei közé tartozik a gondolkodás ós a nyelv vizonyának elemzése). Nyelvművelésünknek legszembetűnőbb hiánya mégis az, hogy — korszerű és hatékony alapelvei ellenére — nélkülözi az átfogóan megalkotott elméletet, pontosabban és még inkább: hiányzik a gyakorlat tapasztalatait általánosító elmélet kimunkálása, elvek rendszerévé való kikristályosítása. Ebben a tekintetben sokat tanulhatunk TAULI munkájából, aki egyebek közt a magyar nyelvművelés tapasztalatait is felhasználja (a nyelvújítás tanulságait éppúgy, mint XX. századi munkánk eredményeit), azonban főként az utolsó és legtermékenyebb időszak minden részletéhez természetesen nem férhetett hozzá. Ezt a munkát csak mi végezhetjük el. S el is kell végeznünk: elsősorban magunk számára, de a magyar tapasztalatokon alapuló nyelvtervezés-nyelvművelés elmélete nemzetközi vonatkozásban is érdeklődésre tarthat számot. Erről győz meg LŐRINCZE LAJOSnak a közelmúltban megjelent, elméleti általánosításokat tartalmazó cikke is (1. Nyr. 92, 1968, 365—79), amely egyúttal fontos kezdeményezés nyelvművelésünk legfőbb adósságának törlesztésére. Tapasztalataink gazdagok, elveink és módszereink — éppen TAULI könyve nyomán láthatjuk ezt világosan — korszerűség dolgában világviszonylatban is igen előkelő helyet foglalnak el, ideje tehát, hogy nyelvtudományunk ez igen fejlett ágának eredményeit — az eddigieknél sokkal nagyobb mértékben — a világ elé tárjuk, mert méltán elismerést vívhatunk ki velük. ÉDER ZOLTÁN Jean Dubois: Grammaire structurale du français I. Nom et Pronom, Paris, 1965. Larousse. 191 1. IL Le Verbe, Paris, 1967. Larousse. 218 1. Örvendetesen szaporodnak az utóbbi időben a francia nyelvről készített strukturális nyelvtanok. Eredetisége, de terjedelme miatt is, messze ki fog emelkedni ezek közül JEAN DUBOIS négykötetesre tervezett nyelvtana. Már az eddig megjelent két kötet alapján is minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a disztribúciós ós transzformációs