Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Rédei Károly: A permi nyelvek első szótagi magánhangzóinak a történetéhez [Zur Geschichte der Vokale der ersten Silbe in den permischen Sprachen] 35

A PERMI NYELVEK ELSŐ SZÓTAGI MAGÁNHANGZÓINAK A TÖRTÉNETÉHEZ 39 suola 'Salz' sol [silal] vuosi 'Jahr' vo A ua (-pur)) nuoli 'Pfeil' nel rïel suomu 'Fischschuppe' sem sem siwni' Sehne' seri seri tuomi 'Traubenlem lem kirschbaum' vuole- 'hobeln' velalvelvuori 'Berg' ver vir (<; * ver) A votj. silal 'Salz' szóban sporadikus u^>i változás történt (1. ITKONEN: i. h. 280). A finn nuole- 'lecken' szóban csak a finn uo utal hosszú magánhangzóra, a lappban rövid *o, a mordvinban pedig rövid *u tehető fel. A finn suoli 'Darm' ^> zürj.-votj. sul szót azért nem vettük fel az 1) csoportba, mivel a finn uo {<C*ö) a szóbelseji / nyújtó hatására rövid *o-ból keletkezhetett. A mordvin és a lapp szó ui. eredeti *èola alakra utal. Az 1) és a 2) csoport szavaiban jelentkező u és o nemcsak a PF. *ö-nak felelhet meg, hanem a finn rövid o-nak is, sőt ez utóbbi szabályos megfelelőiként csak u és o fordul elő a permi nyelvekben (1. ITKONEN: i. h. 286, 279, 323). Pl. finn o r^jpermi u: finn kotka 'Adler' ^zürj.-votj. kuc (16—24 szóban) finn o ^ permi o; finn pohti- 'schwingen, wannen' ^zürj. poz 'Sieb' (7 —10 szóban). A permi nyelvek vallomása a PF. *ö esetében ugyanaz, mint amit a felső nyílásfokú magánhangzóknál (ü, i) tapasztaltunk. Abból, hogy a PF. hosszú *o (^>uo) és rövid *o képviseletei a permi nyelvekben egybeesnek, az következik, hogy az 1) és a 2) csoportba sorolt szavak első szótagbeli magánhangzója egyetlen előpermi (finnugor) előzményre, azaz rövid *o-ra vezethető vissza. A 3) csoportban a kikövetkeztethető PF. *ö-nak a permi nyelvekben e — a votjákban sporadikus hangváltozással olykor i « e) — felel meg. A zürj.-votj. e őspermi labiális *ó hangra mehet vissza (ITKONEN: i. h. 292 kk.; LITKIN, VokPerm. 140). Az 1) és a 2) csoport szavaitól eltérő hangképviselet a permi nyelvekben arra mutat, hogy a 3) csoport szavaiban más előpermi magánhangzó lehetett. Az eredeti magánhangzó minőségének a tisztázásához a permi nyelveken kívül az ugor nyelvek segítenek bennünket hozzá. Ezekben a nyelvekben ui. a zürj.-votj. e-val megegyező vagy ahhoz hasonló hangot találunk az említett szavakban: m. i « ősm. *§), ősvog. *ë6. Pl. finn suoni « *söne) 'Sehne' ~mord. san ~ zürj.-votj. seri ^vog. tën ^osztj. lan ~ m. ín. Ez az egyezés, ill. hasonlóság nem lehet véletlen. Valószínűleg igaza van STEiNiTznek (CIFU. 57; FgrVok.2 149) abban, hogy ezekben az esetekben az eredetibb hangot nem a finn, hanem az ugor és a permi nyelvek őrizték meg (1. még GOMBOCZ: NyK. XXXIX, 262—3; COLLINDER, CompGr. 161; Introduktion 130). STEINITZ finnugor előzményül H-t tesz fel. Véleményünk szerint azonban helyesebb PFU. e-ból kiindulni, nemcsak azért, mert a zürj.votj. e « PP. *ô) és kvalitatív szempontból a vog. *£ ezzel megegyezik, hanem azért is, mert egy feltett *e hangból a többi nyelv képviselete is (osztj., mord. a, cser. ü, ö, finn *o > uo) jobban megmagyarázható. Az osztjákban és a mordvinban illabiális a van.