Nyelvtudományi Közlemények 70. kötet (1968)

Tanulmányok - Bańczerowski, Jerzy: A gyengülés–erősödés folyamata a finn nyelvben [Über den Prozeß der Verstärkung und Lenierung in der finnischen Sprache] - 277

280 JERZY BAtíCZEROWSKI 4. Mai gemináták A fentebbi vizsgálatnál azt a kijelentést tettük, hogy a p, t, k intervokális helyzetben, valamint likvida és nazális után is a korábbi b, d, g vagy B, D, ö-re mehet vissza.8 Ha ezt elfogadjuk, akkor következetesen tovább kell mennünk és a mai kk, tt, pp gemináták eredeti alakját a korábbi k, t, p-ben vagy, ami valószínűbb, egy felerősödött p, t, &-ban kereshetjük. Csak ez a feltevés biztosíthatja számunkra a feltételezett folyamatok egységességót. A mai finn irodalmi nyelvben a zárhanggemináták három fonetikai helyzetben jelennek meg: intervokális pozícióban, valamint likvidák és nazálisok után. Az erősfokú kk, tt, pp-nek a gyengében, mint ismeretes k, t, p felel meg: pl. kukká, kukán, katto : katon, kaappi : kaapin, turkki : turkin, palkka : palkan, kortti : kortin, palttu : paltun, kurppa : kurpan, pankko [paiqkko] : pánkon [par\kon], kontti : kontin, lamppu : lampun. Most pedig megkíséreljük rekonstruálni az említett folyamatok alapján a gemináták állapotát Agricolánál. Intervokális helyzetben az erős fokban amúgyis kk, tt, pp-t várhatnánk. Ha &g,d,b k, t, p-he ment át, akkor fel kell tételezni a p, t, k >> pp, tt, kk-ba, való atcsapását is. A likvidák és nazálisok után azonban legalább elméletileg nem lenne szabad az erősödésnek ily előrehaladottnak lennie. Itt aránylag később keletkezett geminatakkal kellene számolnunk. Agricola írásmódja nem mond ennek ellent. A mai kk helyett intervokális pozícióban rövid magánhangzó után ck, cc, ch-t találunk. Hosszú magánhangzó, likvida és nazális utáni helyzetben Agricola mindenekelőtt a c és a k jeleket használja.9 A többi geminátát hasonló módon adja vissza:

tt, tth, t, pp, p. OJANSTJU ehhez fűzve magyarázza: „t esiintyy tt:n merkkinä varsinkin nasaalin ja likvidan jäljässä."10 A hosszú magánhangzó után, amint ez a példákból is látható, tt és tth áll. Ugyanez — úgy látszik — a p-re is vonatkoztatható. Intervokális helyzetben tehát kétségkívül geminatakkal van dolgunk. Érdekesnek mondható a hosszú magánhangzó utáni eset, ahol mindig tt, de többnyire c és k fordul elő. Feltételezhetnénk, hogy a t korábban és hamarább alávetette magát az erősödésnek, mint a k, ami teljesen összhangban áll elméleti elveinkkel. Ebből arra is következtethetünk, hogy a hosszú magánhangzó fékezte az erősödést. Likvidák és nazálisok után szinte mindig c, k, t, p található, ami nézetünk szerint arra utalhat, hogy ebben a pozícióban az erősödés még nem volt annyira előrehaladott. Példák: cuckolahden, lokafecki, waica, taica, caiki, cautta, laijttakan, woottha, ryppyie, cappalet, pálca, puca, Galki, Kirko, sortuna, sortihin, Portóin, hirtti, welttele, corpi, wilpie, Kynttelen, tompelina, campaus.11 A

gemináták írásmódjának OJANSUXJ által fentebb meghatározott szabályát RAPOLA is megerősíti, amikor ezzel kapcsolatban a következő megjegyzést teszi: „Riippumatta siitä epätasaisuudesta, jota varsinkin vanhimpien kirjailijain noudattamassa kahdennettujen klusiilien merkinnässä ilmenee, muodostuu aikaisin jonkinlaiseksi säännöksi, että nasaalien ja usein likvidainkin jäljessä nämä geminaatat, so. kk, tt ja pp, kirjoitettiin yhdellä kirjainmerkillä. Tämä oli tietenkin yhteydessä sen taván kanssa, että vastaavat yksinäisklusiilit merkittiin nasaalien jäljessä ja t sitäpaitsi likvidain jäljessä vastaavasti g: lia, d: llä ja 6: lia."12 8Vö.

Nyk. LXX, 18. 1. 9 OJANSTTTT

H., Mikael Agricolan kielestä. 24. 1. 10 Uo: 24 1. Vö. 83-84. 1. - - " Vö. OJANSUTJ: i.m. 24-25.1. és RAPOLA, SKHP. 84, 1441., és VK. 1962.45-46.1. 12 RAPOLA,

SKHP 83. 1. .'